Egy jobb befejezést érdemeltem volna…

Sajnálom, hogy a dolgok így értek véget. Hogy őszinte legyek, nagyobbat csalódtam, mint bármikor. Azt gondolom, hogy egy jobb befejezést érdemeltem volna…

Úgy érzem, egy részem tudta, hogy ez fog történni, csak nem akartam beismerni az igazságot. A múltban éltem, a szép emlékeinkbe burkolóztam, és nem hittem el azt, ami a szemem előtt történik.

A homokba dugtam a fejem, már látom.

Nem hiszem, hogy rossz ember vagy. Sosem foglak annak tartani. Pedig az egész kapcsolatunk egy hazugsággal kezdődött. Hittem benne, hogy becsületes emberré válhatsz. Tényleg hittem. Még úgy is, hogy rengeteg különböző arcodat mutattad nekem.

A kedvencem a mosolygós volt. Imádtam a humorodat és együtt nevetni veled. Ezt sosem fogom elfelejteni. Szívem szerint azt mondanám, hogy én még mindig itt vagyok neked, de nem teszem. Nem, mert már más valakit ölelnek a karjaid.

Tudom, hogy ez is az élet rendje… Akik nem tartoznak össze, előbb vagy utóbb elválnak útjaik.

Ez rendben is van. De hiszem, hogy a tisztességes vég, a normális szakítás is része egy kapcsolatnak. Ha ezt meglépted volna, most nem fájna ennyire, most nem ülnék itt, összetört szívvel.

Tudom, hogy nem ezt, nem ilyen véget érdemeltem.

Hogy őszinte legyek, nem tudom, mit csináltam rosszul. Mit kellett volna másképp tennem? Jobban kellett volna támogassalak? Jobban kellett volna figyelnem rád? Aztán mindig oda lyukadok ki, hogy én tulajdonképpen mindent megtettem érted, amíg el nem hagytál.

Tudom, hogy követtem el hibákat, de tanultam belőle. Remélem, te is. Ebből is tanulok. A mi közös dolgainkból. Sajnálom, ha bármi olyat tettem, amivel megbántottalak, de igazából te is ezt tetted velem. Ennek ellenére bocsánatot kérek minden fájdalmas szóért és azokért a pillanatokért is, amikor nem értettelek meg.

Sajnálom, ha túl uralkodó vagy követelőző voltam. Azt is, ha nem támogattalak eléggé. És bocsánat, ha tettem olyat, ami miatt kevésbé érezted magad fontosnak. Nem változtathatom meg a múltat, de a jövőt még igen.

Most, hogy mindent elmondtam, hiszem, hogy túl leszek ezen az egészen.

Tiszta szívből kívánom neked, hogy legyen csodás életed, és a bocsánatkérést is komolyan gondoltam. Még annak ellenére is, hogy nem érdemeltem meg azt, ahogyan az utóbbi időben bántál velem.

Csak annyit mondhatok…

Egy jobb befejezést érdemeltem volna! De tudom, majd ez az érzés is elmúlik. Majd ebből is kimászom.

De most még fáj.

Olvasd el ezt is:

No Comments