Ki kell mondanom, hogy nélküled minden rosszabb …

Az életem ezen pontján hátradőlök és kimondom, hogy egy olyan szerződés köt hozzád, ami bár íratlan, de kötelez.

Ki gondolta volna az elején, hogy mi leszünk azok a társaságból, akik évek múlva is együtt lesznek? Ki fogadott volna ránk?

Őszintén? Én biztos nem. Én nem voltam az elején biztos abban, hogy te meg én, mi hosszan leszünk MI. Arra, hogy nekünk működni fog. Arra, hogy tényleg együtt maradunk évekig jóban és rosszban is.

Én nem hittem, hogy lesz olyan férfi aki nem rohan el hanyat homlok amiatt, hogy elemzek, tipródok, sírok, ordítok is néha ha bajom van.

Én nem hittem, hogy a barátaimon kívül lesz olyan ember, aki pontosan érti a humoromat, aki nem sértődik meg, hanem velem nevet.

Én nem hittem, hogy van olyan férfi, akivel megoszthatom minden titkom, minden félelmem és ha nem is tudja mindet kezelni, de nem löki el magától a kezem.

Én nem hittem, hogy van olyan ember, aki bár néha az agyamra megy, de még akkor is szeretem.

Talán ilyen az igazi szerelem? Akkor is szeretni valakit, amikor éppen nagyon utálod. Amikor ezredjére sem érti, hogy mit magyarázol, és vannak olyan dolgok, amelyekben soha a büdös életben nem fogtok egyet érteni.

De vele még ez is jó. Vele még az is jó, hogy nem kell egyet értenetek, nem kell, hogy mindig egyfelé menjetek.

Menjen, csinálja. És nekem is engedi, hogy menjek, és legyenek saját útjaim, saját gondolataim.

Mert íratlan szerződés köt hozzád.

De elképzelni sem tudom azt, hogy minden harcunk, minden vitánk, minden elkiabált mondatunk után a következő nap ne melletted ébredjek.

Édes. Itt vagy még mindig. És neked én vagyok.

Minden rendben.

Olvasd el ezt is:

No Comments