Fáj, de elfogadom, hogy *soha többé* nem lesznek közös emlékeink

Készen állok a továbblépésre. Nem harcolok tovább az elkerülhetetlen ellen. Elfogadom a hiányod fájdalmát, mert tudom, hogy nem tehetek mást. Még emlékszem az utcákra, ahol sétáltunk, a kávézóra, ahová rendszeresen jártunk, és a bárokra, ahol az éjszakákat töltöttük. Hiányzol, ki kell mondanom. Ugyanakkor elfogadom a tényt, hogy az életem nélküled folytatódik tovább. Rendben van, ha … Bővebben: Fáj, de elfogadom, hogy *soha többé* nem lesznek közös emlékeink