Egy napon már nem fog érted fájni a szívem

Akkor érkeztél az életembe, amikor a legkevésbé számítottam rá, és szó szerint leterítettél. Nem sokkal később pedig visszavonhatatlanul beléd szerettem. A kapcsolatunk nem volt tökéletes – messze nem… –, de együtt voltunk tökéletesen tökéletlenek.

Úgy illettünk össze, mint két törött üvegdarab egyenetlen szélei, így alkotva meg egy remekművet. Mi voltunk a tökéletes egyensúly. Sohasem éreztem magam nagyobb biztonságban, mint amikor a karodban tartottál. Te voltál az én boldog és békés helyem, veled volt egyedül értelme az életnek.

Aztán mint egy tornádó felbukkanása, olyan hirtelenséggel tűnt el az én biztonságos menedékem. Nem egyszerűen összetörted a szívemet, egymillió apró darabra repesztetted szét. Olyan gyorsan tűntél el az életemből, mint amilyen gyorsan megjelentél – akár egy hullám.

Nem értem… Te pedig nem válaszolsz. Nem tudatod velem, nem adsz magyarázatot arról, hogy mégis mi a fene történt. Miért változott meg így minden egyik pillanatról a másikra? Bármit megtennék, hogy megkaphassam a választ. Tudni akarom, miért törtél így össze.

De te nem fogod ezt megadni nekem. Tudom, hogy nem.

Néhány napig űr volt a gyomromban. Azon agyaltam, hogyan lehettem ilyen ostoba, hogy hittem neked. Hogy hittem bennünk. Bíztam benned. Szerettelek. Sőt, még mindig szeretlek, a fenébe is!

Te pedig eldobtál, mint egy szemetet, és folytattad az életedet, mintha mi sem történt volna. Mintha soha ott sem lettem volna neked. Tudom, el kell fogadnom, hogy elmentél. De mindennél jobban vágyom arra, hogy visszagyere, és megmutasd, még mindig szeretsz. Szükségem van rád. Szükségem van a biztonságos helyemre.

Annyira összetörtnek és elveszettnek érzem magam! Elkezdtem kételkedni az egész életemben! Minden nap próbálom emlékeztetni magam, hogy elég vagyok. Hogy szerethető vagyok. Hogy egyszer a szívem újra egész lesz. Hogy bár nehéz lesz, de apránként szépen összeillesztgetem a darabokat.

A fájdalom hatására pedig erősebb és bátrabb leszek. Újra azt fogom érezni, hogy érdemes vagyok. Újra fogok szórakozni, randizni, flörtölni, ÉLNI! A szívem minden egyes nappal kevésbé fog fájni érted. Egyszer pedig úgy fogok felkelni, hogy már nem érzek irántad semmit.

És ez a nap közelebb van, mint hinném…

No Comments