Az élet nem a *majdnem szerelmekről* szól. Vár rád az igazi!

Találkozol valakivel, akiről azt gondolod, hogy az egész életeteket együtt élitek le, aztán… minden megváltozik, minden félrecsúszik. Történik valami, ami kipukkasztja az álombuborékot, és ott találod magadat a valóságban összetörve. Egy újabb „majdnem szerelem”, ami után nem marad más csak a szenvedés.

Mielőtt belevetnéd magadat a randizásba, és elindulnál egy újabb szerelmi csalódás felé, inkább lépj hátra egyet. Gondolkodj el rajta, hogy miért jut ki neked mindig a „majdnem szerelmekből”.

Talán azért, mert nem vagy teljesen őszinte magadhoz. Talán mert figyelmen kívül hagyod a „nem hiszek az örök szerelemben” és a „monogámia nem nekem való” mondatokat. Reménykedsz, hogy meggondolják magukat. Áltatod magadat, hogy veled úgyis másképp lesz, mert a ti szerelmetek különleges.

Nem veszed komolyan a szavaikat. Pedig nem tudsz megváltoztatni senkit erőszakkal. Nem tudod meggyőzni, hogy legyen egy olyan férfi, aki nem akar. A szeretetet nem lehet kierőszakolni.

Vagy talán azért jut ki neked mindig a „majdnem szerelmekből”, mert azt gondolod, nem érdemelsz többet. Azt gondolod, hogy teljesen rendben van, ha nem hív fel, nem keres, mert neked ennyi jár. A magány és a fájdalom.

De az is lehet, hogy amikor a tükörbe nézel, egyszerűen nem tudod elképzelni, hogy valaki önmagadért szerethet téged. Nem látod a szépségedet, hogy egy csoda vagy. Inkább összehúzod magad, láthatatlanná válsz, és megpróbálsz örülni annak, hogy legalább itt ez a férfi, akinek néha eszébe jutsz. Igaz, hogy csak használ téged, de legalább keres.

De a szerelem nem erről szól…

A szerelemnek nem szabad „végül is”-nek lennie. Nem mondhatod, hogy végül is jó ez így. Végül is nem baj, ha nem keres, ha használ, ha sosem leszek neki az első… A szerelemnek biztonságot kell adnia, ki kell hoznia belőled a legjobb énedet és boldoggá kell tennie.

Ez a fajta szerelem inspirálja a zenészeket, a regényírókat és a festőket. A szerelem egy örök gyönyör, amin bár folyamatosan dolgozni kell, mennyországgá képes változtatni a földet. És bár egy kapcsolat munkát igényel, ez nem azt jelenti, hogy meg kell változtatni a másikat. Hogy olyanná kell formálni, mint egy szerelmes regény főszereplője.

A szerelem az örök elfogadásra tanít. Arra, hogy bár látod valakinek a csorba kis darabkáit, mégis úgy szereted ahogy van.

Ez a szerelem vár rád, úgyhogy ne érd be kevesebbel!

Olvasd el ezt is:

No Comments