Nem minden veszteség, amit elveszítettél

Úgy volt, hogy ő az igazi. A nagybetűs szerelem, akinek letérdelve kellett volna megkérnie a kezedet, és akinek együtt kellett volna örülnie veled, hogy megjelent a két csík a teszten. Úgy volt, hogy ő az igazi, aki ott van melletted, amikor elfújod a gyertyákat a nyolcvanadik szülinapodon. Úgy volt, hogy ő az igazi…egészen addig, amíg el nem veszítetted.

Először fájt. Nagyon…nagyon… fájt. Jöttek az álmatlan éjszakák. Amikor hol csak feküdtél az ágyban és bámultad a plafont, hol pedig telesírtad a párnádat. Amikor azt hitted ez a fájdalom soha nem szűnik. Amikor ostoroztad magadat, hogy miért nem tettél bele még többet, miért nem próbáltad még jobban.

Aztán egy napon felébredtél, és érezted, hogy lassan minden rendben lesz. Aztán nem csak minden rendben lett, hanem minden sokkal jobb lett. Szabad lettél. Végre azt az életet élhetted, amit szerettél volna.

Kiderült, azzal, hogy elveszítetted őt, nem ért olyan nagy veszteség. Kiderült, hogy nem kell mindennek örökké tartania. Az emberek valamilyen céllal az életünk részére válnak, megtanítanak bennünket valamire, megajándékoznak sok boldog vagy éppen szomorú pillanattal. Ráébresztenek valamire vagy segítenek felfedezni, hogy kik is vagyunk valójában. Aztán, ha már nincs több feladatotok egymással, akkor vége lesz. Elmennek, mert megszolgálták az időt, megtanították, amit kellett és eljött a továbblépés ideje.

Amikor elmennek, nagyon mély a fájdalom. Úgy érzed magad, mint egy kutya, akit kicsaptak a szakadó esőbe. Úgy érzed, elvitte magával még a szívedet is, összetörtél és most elvesztettél minden reménysugarat.

Ezek az érzések így vannak rendben. De néhány hét vagy hónap után kezd tisztulni a kép. Emlékeztetni kell magadat, hogy ezeknek az embereknek az elvesztésével – akik bántottak, akik mérgezőek, akik nem törődtek a szíveddel – sokkal többet nyertél, mint veszítettél. Öntudatodra ébredtél, megtaláltad a szabadságodat, a boldogságot… és békére leltél.

Ezért most már fejezd be az önáltatást, semmi értékeset nem veszítettél el. Állj fel, illeszd össze összetört szíved apró darabkáit és mondd minden nap, hogy: “ez egy győzelem, nem pedig vereség.”

Igen, talán elveszítettél néhány álmot és emléket, néhány “jó éjszakát” üzenetet és “jóreggelt” puszit, és a tudatot, hogy nem vagy egyedül.

Mindannyian megéltük már ezeket a nehéz pillanatokat, tudjuk, hogy mit érzel. Tudjuk, hogy milyen érzés egyedül, könnyes szemmel feküdni az ágyban. Mindig fájdalmas, ha valami véget ér, mindig fáj, ha elveszítünk valakit. De gondolj arra, hogy vele együtt mennyi mindent veszítettél még el: a figyelmen kívül hagyott üzeneteidet, a manipulációit, a sértő megjegyzéseket, az állandó kritizálást és hibáztatást.

Elveszítettél valakit, aki bántott téged.

Ha innen nézzük, nem is olyan nagy veszteség, igaz? Sok mindent tanultál ebből. Igaz, hogy ŐT elveszítetted, de megtaláltad MAGADAT. Rájöttél, hogy mennyi erő van benned és arra, hogy vannak álmaid, amelyeket valóra kell váltanod. Visszakaptad az életed!

Ez is érdekelhet:

No Comments