Üzenet a barátoknak, akiket elvesztettünk

Egyszer mindannyian megértjük, hogy bizonyos emberek csak átutazóként vannak jelen az életünkben. Vannak olyan barátok, akik az idő múlásával lemorzsolódnak, ám olyanok is, akiket szándékosan hagyunk hátra.

Néha egy barát elvesztésének személyes oka van, máskor viszont egyszerűen csak eltávolodunk egymástól. Mindössze annyiról van szó, hogy az utunk már nem keresztezi egymást többé, és ez így van rendjén.

Amikor elkezdünk növekedni és fejlődni, természetes, hogy az emberek kikopnak mellőlünk. Már nincs közös téma, közös nézetek, mások a prioritásaink és a vágyak.

Sőt, néhányan csak azért lépnek az életünkbe, hogy megtanítsanak nekünk valamit. Megtanuljuk, amit meg kell, aztán megyünk tovább – immár egymás nélkül. Ez is teljesen rendben van. Ilyen az élet.

De egy barát elvesztésének más oka is lehet…

Például, hogy ártott nekünk vagy elárult minket. Eljátszotta a bizalmat és a szeretetet. Egy ilyen élményt nem lehet csak úgy magunk mögött hagyni. A fájdalom, amelyet okozott, mély nyomot hagyott a lelkünkben.

Hiába mondja, hogy „bocsáss meg”, már nem tudjuk azt mondani: „rendben van, felejtsük el”. Eljön az a pont, amikor már nem lehet így tenni. De persze az is megeshet, hogy nem vállalja a felelősséget a tettéért, nem kér bocsánatot, nem tartja magát vétkesnek. Egyértelmű, hogy ez egy barátságba nem fér bele.

A kapcsolatokért, legyen bármilyen nemű, mindig tenni kell. Munkát igényelnek. A durva igazság pedig az: ha valaki nem tesz munkát egy kapcsolatba, akkor az azt jelenti, hogy nem vagyunk fontosak számára.

Ennyi…

Egyszerűen tovább kell lépnünk, és olyan embereket választani magunk mellé, akiknek mi is ugyanolyan fontosak vagyunk. Ők lesznek azok, akik nem fognak átverni, nem fogják eljátszani a bizalmunkat. Akik törődnek velünk, és vállalják a felelősséget, ha hibáznak.

Ők azok, akik harcolnak értünk, ahogy mi is értük.

Ezek az igaz barátságok.

És azok, akiket elveszítettünk az út során, nem véletlenül maradtak hátra. Ezért érdemes hálát adnunk. Érdemes megköszönni, hogy így alakult, mert már nem okoznak több fájdalmat, nem mérgezik tovább az életünket, nem szívják el az erőnket.

Szóval…

Köszönöm!

Ez is érdekelhet:

No Comments