A magány másik oldalán…

Amikor az egyedüllét túlságosan sokáig tart. Amikor már nem hiszed el, hogy társra lelhetsz. Akkor történik valami egészen varázslatos dolog.

Amikor a harmincadik születésnapom közeledett már két éve voltam facér. Nagyon nehezen másztam ki egy csúnya szakításból, és eszem ágában sem volt újrakezdeni a randizást.

Sérült voltam, megbántott és egy totális katasztrófa. Nem voltam jól egyáltalán. Úgy éreztem a szakítás mindent elvett tőlem. Elvette a nagy családról, a vidéki házról a kényelmes életről szőtt álmamimat. A férfi, akit szerettem elhagyott, és úgy éreztem, hogy elvitt mindent belőlem is, ami érdekes volt.

Sem izgalmasnak, sem szexinek, sem okosnak, sem erősnek nem éreztem magam. Úgy általánosságban: nem éreztem magam semmilyennek sem. Csak szánalmasnak.

Egy nőnek, akit becsaptak. Egy nőnek, aki még arra sem képes, hogy megtartson egy férfit, mert nem elég jó. Nem elég ilyen, nem elég olyan.

Közeledett a születésnapom és az összes barátomnak azt mondtam, nincs mit ünnepelnem, nem lesz buli. Ezt a napot egyedül fogom tölteni, mert egy dologban biztos voltam: változtatnom kell az életemen.

Bárhogy is alakul, bármi is vár rám a jövőben egy dolog biztos. Nem akarom tovább ilyen nyomorultul érezni magam.

Nem függhet a boldogságom tovább egy másik embertől. Vagy egy másik ember hiányától.

Vettem egy új füzetet és teleírtam gondolatokkal. Sérelmekkel, tapasztalatokkal. Hosszú órakon keresztül körmöltem és emlékszem, éjszaka volt mire végeztem. A sötétségben pedig sok minden világos lett.

A következő napok pedig elmélyítették a felismerést, a tanulságot és a tapasztalatot.

A magány másik oldalán béke van. Mert nem számít ki van mellettem, ha én a saját oldalamon állok.

A magány másik oldalán szabadság van. A választás szabadsága.

A magány másik oldalán lehetőség van. Eldönthetem, hogy mit kezdjek magammal és az életemmel.

A magány másik oldalán ott az energia, amit akár arra is fordíthatok, hogy jól éljek, ne pedig rosszul.

A magány másik oldalán ott a felismerés, hogy csak rajtam áll mit kezdjek az életemmel.

A magány másik oldalán minden reggel ott a döntés. Kihozom-e belőle azt, amire épp szükségem van.

Talán egyedül vagyok, de nem vagyok magányos. Nem minden nap. Vannak jó és rossz napok.

Talán most te vagy az, aki elfelejtette, hogy az élet rengeteg lehetőséget kínál.

Dönthetsz bárhogy…

Dönthetsz úgy is, hogy ismét beleszeretsz az életedbe….

Olvasd el ezt is:

No Comments