Idén már nem randizom senkivel, és az a legjobb döntés, amit mostanában *magamért* hoztam…

Tuladjonképpen megkönnyebbültem ettől a döntéstől. Őszintén.

Nem tudom, hogy te, aki most ezeket a sorokat olvasod hogy állsz az életeddel, a lelkeddel, a történeted kimozgatásával, feldolgozásával.

Nem tudom, hogy milyen fájdalom ért, hogy mennyire sérültél. De egy valamit tudok: semmi nem ér annyit, mint, hogy a saját boldogságoddal szembe menj.

Tudod, elég régóta vagyok már egyedül és túl vagyok jónéhány ilyen-olyan kapcsolaton is. Ezt hagyjuk, hiszen mind jártunk már ezen az úton. Ez az év pedig annyi változást hozott, hogy csak kapkodtam a fejem.

Viszont néhány hete észrevettem, hogy megint arra figyelek, hogy mit gondolnak rólam mások.

Elteltek a nyári hónapok, én pedig még mindig nem találtam társra. EGyesek szerint már férjhez is kéne mennem, és ezt ki is mondják. Én pedig legtöbbször elengedem a fülem mellett, vagy szíven is üt. Ez épp attól függ, hogy milyen erős napom van.

Előfordul, hogy van erőm visszakézből kontrázni, hogy hagyják meg nekem az életem, de olyan is van, hogy csak leszegem a fejem.

Elvárások. Felém. Másoktól.

Legyek már boldog, legyek már társas lény. Ugye? Ismerős?

Aztán egyik reggel csak bámultam ki a kávémmal az ablakon és hihetetlen nyugalom ereszkedett rám a semmiből: mi lenne, ha azt csinálnám, amit tényleg akarok anélkül, hogy kergetném azt, ami most egyáltalán nem akar az életembe bekopogtatni?

Mi lenne, ha magasról tennék arra, hogy még mindig szingli vagyok és egyszerűen csak élvezném az életet úgy, ahogy éppen van? Mi lenne, ha más helyett a saját életembe, a saját lehetőségeimbe szeretnék bele?

Nem vagyok hajlandó a következő hónapokban azon görcsölni, hogy milyen lesz a következő randim. Egy kicsit szünetet tartok ebben az egészben, mielőtt belefásulok és belefeszülök.

Nem akarok.

Feszültségek nélkül szeretnék a következő csodálatos hónapokra tekinteni.

… és ha megint kész leszek rá, akkor belevágok megint.

Ez is érdekelhet:

No Comments