Abban a pillanatban vesztetted el végleg, amikor azt hitted, ő nem elég

Sokszor mondták neked, hogy egyszer elveszíted őt. Túl jó hozzád, túl tiszta és odaadó. Egy ilyen nővel nem lehet akárhogy bánni.

Hiába figyelmeztettek, mégis féktelen maradtál. Természetesen mindez nem zavart, hiszen mindig visszatért hozzád. Azt hitted, vár rád, amíg készen állsz elköteleződni, míg készen állsz befejezni a kis játékaidat.

Az irántad való szerelme egyszerűen hihetetlen volt. Felfoghatatlan, miért ment folyton vissza hozzád. Ez sokakat elgondolkodtatott körülötte. Bolond voltál. Képtelen értékelni egy csodálatos nőt. És ezt mindenki látta.

Már ő is tudja.

A szeretete irántad erősebbé és okosabbá tette. Rádöbbentette, hogy a féktelenséged hatására egyszer mindent elveszítesz. Beleértve őt is.

Elmúltak azok az idők, amikor könnyes szemmel várja a hívásaidat, vagy hogy egyszer csak megjelenj nála. Elmúltak azok a napok, amikor sírva aludt el, mert annyira hiányoztál neki.

Összetörted.

Teljes egészében. Darabokra. Elvetted a fényét, a végtelen ragyogását. Elhitetted vele, hogy te vagy minden, amire szüksége van az életben, holott valójában éppen fordítva volt. Neked van szükséged rá.

Azért akartad őt és akarod őt most is, mert jobban érzed magad vele. Legyél bármennyire egoista és féktelen, ő feltétel nélkül szeretett. Legalábbis eddig így volt.

De már nem…

A világ eddig körülötted forgott, mostanra azonban összeomlani látszik. Fáj a szíved a nőért, aki tényleg valódi volt, és mindent megtett volna érted. De már késő. Túl sokáig játszottál vele, túl sokszor hibáztál és nézted semmibe.

Túl sokszor tekintetted biztos pontnak.

Összetörted…

Ő azonban békére lelt a fájdalomban. Rájött, hogy csodálatos. Hogy nem vele van a baj, amiért te nem értékelted. Most már boldog. Nélküled.

Ezúttal hiába kopogsz az ajtaján, nem fogja kinyitni neked. Abban a pillanatban vesztetted el végleg, amikor azt hitted, ő nem elég.

Pedig valójában ő volt a minden.

No Comments