Szeretnem kell azt a nőt, akivé nélküled váltam…

Nem mondom el még egyszer azt, amit korábban. Nincs szükségem az üres szavakra, ígéretekre, a csalfa mosolyokra. Egy dolgot akartam igazán: a szerelmedet.

Csak fogd meg a kezemet, ölelj meg, csókolj meg, mint egy szeretőt. Nem arra van szükségem, hogy a barátom legyél, hanem arra, hogy szeress. Minden lélegzetvétel, minden szívverés, minden pillanat a tiéd.

Képtelen vagyok kiverni téged a fejemből. Úgy érzem, nem tudom irányítani a gondolataimat. Pedig a világ vár rám. A lehetőségek az ajtómon kopogtatnak, én azonban nem élek velük.

Miattad.

Te vagy a figyelemelterelésem. Te vagy a vég és a kezdet. A zene a káosz kellős közepén. Szeretem minden tökéletlenségedet. Bárcsak elmondhatnám ezt neked! Bárcsak én lehetnék az a nő, akit tiszta szívből akarsz.

De csendben kell maradnom.

A lelkem azonban nem bírja már ezt tovább. Az elutasítás fájdalma túlságosan erős. Mégis hiányzol. Itt vagyok egyedül. Azt akarom, hogy gyere vissza hozzám, de tudom, hogy nincs közös jövőnk.

Sajnos tudom.

Szeretném lassan végigtáncolni veled az éjszakák. Szeretnék addig szerelmeskedni veled, míg feljön a nap. Szeretném, ha te lennél a szerelmes dalom. A karjaidban akarok felébredni, szorosan odabújni a testedhez.

Csak adj egy percet…

Hadd nézzem meg utoljára az arcodat. Csak egyszer mondd, hogy nem vagyok egyedül. Unom már a harcokat. Engedd, hogy könnyebbnek érezhessem magamat.

Ám te nem adtad ezt meg nekem.

Eltűntél, ürességet hagytál magad után. Félek bízni. A szívem darabokban. Magányosan forgolódom az üres ágyban, az arcom nedves a könnyektől.

A múlt már elmúlt.

Újra kell kezdenem, tudom jól.

Elbúcsúztál. Kiléptél az életemből, nekem pedig újra fel kell építenem magamat. Nem tudom, ki vagyok nélküled, de megígérem magamnak, hogy rá fogok jönni.

Az idő erősebbé tett.

Őszintén szerettelek, törődtem veled, és most őszintén szeretem azt a nőt, akivé a fájdalomnak köszönhetően váltam.

No Comments