Nem az a dolgod, hogy *elérd*, hogy mások szeressenek…

Nem változtathatod meg az embereket. Nem formálhatod őket olyanná, amilyenné te szeretnéd.

Nem befolyásolhatod az emberek viselkedését, nem teheted őket olyanná, amilyenné szeretnéd. Nem javíthatod meg őket, bármennyire is próbálkozol.

Csak hagyd, hogy gyógyuljanak.

Hagyd, hogy a saját útjukat kövessék. Mindössze annyit tehetsz, hogy a legjobbat kívánod nekik. Egyszer ők is meg fogják látni, hogyan nőhetnek túl önmagukon, de ez a saját fejlődésük lesz.

Neked nincs beleszólásod.

Nem kényszerítheted őket, hogy lássák meg az értékeiket. Nem győzheted meg őket arról, hogy legyenek olyan kemények legbelül, mint a szikla, mert a világ durva hely. Nem veheted át a poggyászukat, amiket cipelnek, nem teheted le helyettük.

Nem győzhetsz meg arról senkit, hogy ha elnyomja az érzéseit, egy idő után meghal legbelül. Nem mutathatod meg, hogy a sötétség valójában a saját alkotása. Nem kérhetsz meg senkit, hogy legyen könnyed és befogadó a legsötétebb óráin.

Az igazság az, hogy nem tudod sem megváltoztatni, sem újjáteremteni az embereket…

Csak azt választhatod, hogy szereted őket úgy, ahogy vannak. Nem tehetsz semmit, hogy átírják a saját történetüket, vagy a tollat a te kezedbe adják.

Nem tehetsz semmit, hogy meglássák a fényüket, hogy boldogok legyenek, ha továbbra is fájdalmak gyötrik őket. Nem teheted te boldoggá őket!

Az igazság az, hogy egyesek el fognak utasítani minden jót, bármit teszel is. Úgy érzik, nem érdemlik meg. Szabotálják magukat, önmagukat büntetik és nem látják meg az élet adta lehetőségeket.

Te pedig nem szólhatsz ebbe bele.

Nem hívhatod fel rá a figyelmüket.

Az élet azokra a leckékre tanítja az embereket, amelyekre abban a pillanatban készen állnak. Néha korábban jön a tanítás, néha később. De ezt mindenkinek a saját, egyéni fejlődése határozza meg.

Te mindössze annyit tehetsz, hogy mellettük maradsz az úton és elfogadod őket úgy, ahogy vannak…

Ez is érdekelhet:

No Comments