A kegyetlen igazság az, hogy túlnövünk azokon, akik nem értékelnek minket …

Az az igazság, hogy idővel eltávolodunk azoktól, akik nem értékelnek minket. Akik nem érdeklődnek irántunk, nem foglalkoznak azzal, mi van velünk. Idővel magunk mögött hagyjuk azokat a barátokat, akik szerint pótolhatóak vagyunk.

A barátságok jönnek-mennek az életünkben. Némelyiktől fájdalmas búcsút venni, mások hiányát viszont jobban viseljük. Mindez azért, van, mert idővel a szívünk egyszerűen megszűnik azokhoz ragaszkodni, akik nem valódiak.

Ők azok, akik csak egy bizonyos oldalunkat kedvelik, és nem hajlandók elfogadni a többit. Akikkel jót beszélgetünk néha, de amikor szükségünk lenne rájuk, akkor sosem elérhetőek. Akik nem törődnek a vágyainkkal, az igényeinkkel, inkább magukkal vannak elfoglalva.

Magunk mögött hagyjuk őket, mert mindez nekünk nem fér bele egy kapcsolatba.

Ők azok, akik folyton azt éreztetik velünk, hogy nem érdemeljük meg az idejüket és az erőfeszítéseiket. Akik elhanyagolnak, ha olyan kedvük van. Akik csak mondják hogy … de közben soha nincsenek ott.

Az igazság az, hogy egyszer eljutunk arra a pontra, ahol már tudjuk, kik vagyunk, mit akarunk és mit érdemlünk. Nem vagyunk hajlandók olyannak adni a szívünket és az időnket, akik nem becsülik meg. Ezen a ponton az önszeretetünk minden mást felülmúl.

És magunkat választjuk.

Azok, akiknek valójában semmit sem jelentünk, idővel szépen kikopnak mellőlünk. Mert már látjuk, hogy többre vagyunk érdemesek. Akit szeretünk, azért mindent megteszünk, de ha a másik fél visszaél ezzel, az egy bukott kapcsolat. Amikor illúzióvá, hazugsággá válik, nem tehetünk mást: hagyni kell elsüllyedni…

Idővel pedig olyan emberek jönnek az életünkbe, akikre számíthatunk. Akik értékelik a személyiségünk minden részét. Akik nem kérdőjeleznek meg minket. Akik igenis félnek, hogy elveszítenek. Akik nem ítélnek el.

És hálásak leszünk azért, hogy kikoptak mellőlünk azok az emberek, akik már nem becsültek meg minket eléggé.

Ez is érdekelhet:

No Comments