Talán az a baj, hogy nem engeded magad elfáradni…
Pedig jogod van hozzá.
Jó ha tudod, hogy nem kell pörögnöd.
Egyszerűen kusza világot élünk. Ömlik a médiából a mocsok, a harc, a hazugság. Ne csodálkozz azon, hogy telitődsz tőle. Vele. Ne csodálkozz, hogy már reggel úgy ébredsz, hogy fáradt vagy, hogy semmi kedved az egészhez.
Nem kell a válaszokat keresned a miértre, egyszerűen fogadd el, és MERD kimondani magadnak, ha kell hangosan: elfáradtam.
Most mondd ki újra.
Elfáradtam.
Merd felismerni, hogy nem örülsz már a fényeknek, a színeknek, a sikereknek, mert ez az év is tele volt hajtással, és tele volt furcsa energiákkal.
Talán azt hiszed, hogy elfáradni, kidőlni, szétesni kellemetlen. Igazából a kellemetlen az, ha nem vallod be magadnak, hogy nem vagy önmagad. Csak az árnyéka. Mert elfáradtál.
A tested is, a lelked is.
Nem tudsz maximálisan figyelni a szeretteidre, a munkádra, a hobbidra. Mert ahhoz is erő kell, hogy mosolyt erőltess az arcodra, vagy érdeklődést mutass.
Mit tehetsz?
Szerintem, tedd meg, hogy kiszállsz. Egy kicsit. Mert jár neked a szünet. Tedd meg, hogy befelé, magadra figyelsz, legalább egy-egy estét. Tudom, nem mindenki teheti meg, hogy magában üljön órákat és meditáljon, mert ugrál a fején a család.
De tedd meg magadért, hogy bakancsot húzol és sétálsz egyet. Talán azt hiszed nincs hozzá erőd. Akkor tedd meg magadért, hogy kiharcolsz magadnak egy fél órát a fürdőben. Egyedül. A környezetednek is meg kell értenie, hogy elfáradtál.
Kezdd azzal, hogy ezt bevallod magadnak. Folytasd azzal, hogy ezt elmondod a családodnak.
Ha van rá lehetőséged vegyél ki egy szabad napot. Ami csak a tiéd. És ne bánd, ha ezt a kanapén heverészve töltöd. Csináld egy kicsit, ami jól esik.
Figyelj, hogy mit mond a tested. Figyelj, hogy mit súg a lelked.
Szállj ki egy kicsit. Pihenj. Töltődj.
Neked is jár…