Nem kell bizonygatnod, hogy szeretni való vagy, elég magadat szeretned!

Elég sok olyan szakításom volt, amelynek a végét szívesen eladnám komoly pénzekért. De most viccen kívül … elég sok olyan is volt, amelyre, annak ellenére, hogy ma már leckeként tekintek, ha visszagondolok még el is szégyellem magam.

A szakítás nekem ugyanis egyet jelentett azzal, hogy nem vagyok elég jó, nem vagyok szerethető.

Ismerős?

Előfordult, hogy ezekkel a szakításokkal teljesen hülyét csináltam magamból. Úgy viselkedtem, mint egy őrült.

Hívtam, írtam, könyörögtem, hogy ne menjen, ne hagyjon el, mert akkor ez nekem egy újabb kudarc. Egy újabb bizonyítéka annak, hogy nem vagyok elég jó. Nem kellek. Megint.

Vagy valaki más kell.

Megint.

De összességében ramatyul érezhetem magam amiatt, hogy nem vagyok szerethető.

Persze, távolabb a megoldástól nem is lehettem volna ezekben az években.

Hiába mondogatta az édesanyám, és a barátaim, hogy tele vagyok értékekkel, és igenis, az összes rossz tulajdonságom ellenére is, van bennem mit szeretni.

Most nem a külsőségekről beszélek, arról majd máskor.

Egyszerűen nem hittem el, hogy én, ez a nő, akinek véleménye, érzései, története és igen, múltja van, megérdemli a szerelmet.

Hovatovább olyan szerelmet érdemel, ami nem bántja, hanem felemeli.

Évekbe telt, mire rájöttem, hogy amíg nem vagyok magamban is egész, hiába várom mástól a feloldozást, a boldogságot, nem fog jönni.

Évekbe telt az is, hogy rájöjjek, nem kell tökéletesnek lennem (se kívül, se belül) ahhoz, hogy valaki szeressen.

Joggal kérdezheted, hogy mi segített nekem ezen az úton. A válasz egyszerű: a barátaim. És nem csak azért, mert támogattak és feltétel nélkül szerettek, hanem azért, mert rajtuk keresztül értettem meg, én is szeretem őket, pedig baromira távol állnak a tökéletességtől.

Voltak és vannak boldogtalan napjaim, amikor elviselhetetlen vagyok, sőt ronda is. Édesanyám halála után úgy teltek el a hónapok, hogy még felöltözni sem igen ment.

De nem csak a nehéz helyzetekben tapasztaltam meg a teljes elfogadást, hanem a hétköznapokban is. Rájöttem, hogy ha kiismerem magam, saját magam, és a reakcióimat, akkor könnyebben tudok megbírkózni a nehézségekkel.

Ez nem azt jelenti, hogy szívtelen dög lennék, sőt! Épp ellenkezőleg. Megengedem magamnak, hogy erős, határozott és karakán nő legyek.

Amit régen titkoltam, ma büszkén élek vele: hiszen ezért tartok itt. Bizonyos dolgok nem mennek, ezeket átengedem másoknak: ezért tartok itt. Pontosan tudom, hogy miben vagyok jó és rossz napokon: ezért tartok itt.

Megtanultam elfogadni a gyengeségeimet, és magamba szívtam azt az érzést: szerethető vagyok. Szeretnek.

Ma már anya vagyok és boldog kapcsolatban élek, kilenc éve.

Senkinek nem kell bizonyítanom az értékeimet. Ha mégis olyan emberrel találkozom, aki ezt elvárja, igényli, vagy lekezel, akkor felállok és tovább megyek.

Mert nincs szükségem ilyen emberre az életemben.

Mert megérdemlem a békét, és te is.

Annyi mindent…

(Részlet Hidasi Judit: 99 gondolat a szerelemről című könyvéből)

No Comments