Üzenet a lánynak, aki azt hiszi, nem lesz képes továbblépni…

Bár véget ért a kapcsolat, te még mindig nem tudtad lezárni. Sok minden van, amit nem értesz, amire választ keresel. Megértem. Sokan vannak így ezzel. De mi van akkor, ha hiába keresed a tökéletes lezárást?

Tudom, hogy úgy érzed, még mindig szereted.

Azt is, hogy nem állsz készen az újrakezdésre.

De most jól figyelj! Az, hogy hajnali háromkor eszedbe jut, vagy ha meghallod a nevét, kíváncsi leszel, hogy van, nem jelenti azt, hogy még mindig szerelmes vagy belé. A „miért hagyott el?” kérdés sem annak a jele, hogy ne lennél már túl rajta.

Akit szerettél az örökre a részed marad. Érthető hát, hogy érdekel, mi van vele. De ez csak ennyi: puszta kíváncsiság, nem több.

Arról nem beszélve, hogy a fájdalmat ki kell heverni.

Mindent megtennél azért, hogy újra visszakaphasd azt az embert, aki a megismerkedésetek előtt voltál. Azért ragaszkodsz a kérdésekhez, mert magyarázatra van szükséged ahhoz, hogy le tudd zárni és végre újra egésznek érezhesd magadat.

És bár még űr van a szívedben, ez nem azt jelenti, hogy a lelked vissza akarja őt kapni. A szép emlékek persze hiányoznak, de azok hol vannak már? Tudod, hogy nem működött. A lelked és az elméd is tudja.

Egyszerűen időre van szükséged.

Ne bánd, ami történt…

Amikor azt érzed, hogy így volt jól minden, ahogy volt, akkor már készen állsz a továbblépésre. Sőt, meg is tetted az első lépést.

A következő pedig: a szenvedés lezárása.

Ne tőle eredeztesd a lezárást. Ne tőle várd az elengedést. Tegyél te magad lépéseket felé! Te vagy az életed cselekvője, és nem ő. Rá nem lehetsz hatással, de magadra igen. És dönthetsz úgy, hogy mostantól tudatosan dolgozol a továbblépésen.

Nézz szembe az igazsággal…

Ő már a múlt.

És talán soha nem fogod megtudni, miért szakított veled. De ha így van, akkor nem is kell megtudnod. Ilyen az élet. Minden okkal történik benne még akkor is, ha kezdetben nem látjuk a teljes képet.

Ne feledd, hogy a jövőd tőled függ.

Hidd el, hamarosan minden kocka a helyére kerül.

Ez is érdekelhet:

No Comments