Ha idén magányosabbnak érzed magad, mint általában, olvasd el ezt…

Az életben néha elviselhetetlenül magányosnak érezzük magunkat. Ez általánosságban is igaz, hát még egy világjárvány idején, amikor tényleg el vagyunk szigetelve egymástól…

Most nehezebb.

Próbáljuk tartani magunkat, legalább az online világban vagy telefonon érintkezni egymással, de ez nem ugyanolyan.

Kívülállónak érezzük magunkat.

Mintha a saját életünknek is csak szemlélői lennénk, nem pedig irányítói. Ki vagyunk szolgáltatva a világ változásainak.

És ezzel megbirkózni nem könnyű.

Rengeteg teher nyomja a vállunkat, amelyet legszívesebben letennénk. De hogyan? Olyan jó lenne segítséget kapni. Ha lenne valaki, aki megfogná a kezünket. Akivel összekarolhatnánk, és együtt átvészelhetnénk ezt az egészet.

Valójában, ott van ez a valaki.

Az előzetes meggyőződéssel ellentétben nem vagyunk egyedül. Egy csónakban evezünk, így minden ember a társunk valamilyen szinten.

Miután észrevettem ezt, rögtön könnyebb lett. Tudatosan kutattam azokat az embereket, akikkel össze lehet karolni és együtt lehet továbbmenni.

Mindannyian valamiféle egzisztenciális válságot élünk most át. Ott ülünk egy óriási puzzle felett, és csak kapkodjuk a fejünket, mert nem találjuk az összeillő darabokat.

Nem fogok úgy tenni, mintha ismerném a magány ellenszerét. De az biztos, hogy megtalálhatjuk a társainkat a bajban és a vészben. Még úgy is, hogy a szocializálódás formái némiképp átrendeződtek…

És még valami!

Megtehetjük, hogy megbarátkozunk azzal az emberrel, akire most a legnagyobb szükségünk van. Aki mindig itt van velünk: és ez mi magunk vagyunk.

Amikor vége lesz ennek az időszaknak, úgy akarunk újjászületni, mint főnixmadár egy marék hamuból. Erre minden lehetőségünk adott lesz.

Addig is…

Találjuk meg a társainkat a nehézségek közepette, és kössünk végre barátságot a legerősebb bajtásunkkal: saját magunkkal.

Ha ezt megtesszük, a magány végre visszahúzza karmait.

Ez is érdekelhet:

No Comments