Lassan akarok beléd szeretni…

A világ rohan előre, a kapcsolatok ingatag lábakon állnak, hamar összedőlnek. Épp ezért akarok lassan beléd szeretni.

Amikor elmegyünk az első randevúnkra, nem akarok pillangókat a gyomromban. Szeretném átélni veled az első pillanatok varázsát anélkül, hogy az intenzív érzések elvennék a fókuszomat.

Nem akarom együltő helyemben elmesélni az egész élettörténetemet. Nem akarok rögtön igent mondani, és azonnal belezuhanni egy kapcsolatba.

Nem akarok rohanni.

Nem akarok beleszeretni annak gondolatába, hogy te mindig mellettem leszel. Nem akarlak idealizálni, és annyira megkedvelni sem, hogy elveszítsem önmagamat.

A szemedbe akarok nézni, és élvezni a benned rejlő erőt.

Élvezni szeretném ismerkedésünk folyamatának minden apró kis pillanatát. Meg akarom látni a kis furcsaságaidat, a legszebb és a legnehezebb tulajdonságaidat.

Látni akarom, ki vagy igazából.

Fel akarom fedezni a titkaidat, meglátni a repedéseket a hibátlan homlokzat mögött. Le akarom engedni a szívemet körülvevő falakat – mindezt lassan és óvatosan.

Mint amikor a gyermek megteszi az első lépéseit.

Mélyebb szinten akarok hozzád kapcsolódni. Nem akarok már felületes és sekély beszélgetéseket. Itt akarok lenni veled ebben a pillanatban.

A rapid kötődések világában én tartós köteléket akarok.

A rövid életű szerelmek nem nekem valók. Túl gyorsan végük van. Még azelőtt, hogy elkezdődhettek volna. Nem akarok hullámvasút-szerelmet. Se olyat, ami túl drámai.

Nem akarok kényelmi kapcsolatot sem, ami a közösségi médiában jól mutat, de valójában nem vagyunk ott egymásnak. Én olyan embert akarok magam mellé, aki a lelki társam és a legjobb barátom is egyben.

Szeretnék spontaneitást, késő esti beszélgetéseket és hosszú utakat.

Olyan szerelemre vágyom, ami felemel. Érezni szeretném a lelked, amikor egymás szemébe nézünk. Olyan kapcsolatot akarok, ahol mindketten önmagunk lehetünk.

Ami ellenáll az idő próbájának.

És a legnagyobb nehézségek közepette is virágzik…

No Comments