Talán eljött az idő, hogy már nem kell óvnod a szíved …

Nagyon nehéz közelférkőzni ahhoz az emberhez, akit már sokszor megbántottak, akinek a szíve már sokszor összetört.

Tudom, hogy te is töltöttél már ébren sok-sok éjszakát, mert valaki elárult, vagy becsapott, és úgy érezted nem szolgáltál rá.

Ez valószínűleg igaz is. Mert egy valami biztos, bárhogy is szól a dal: a szerelem NEM fáj, a szerelem NEM árt. Vannak benne nehézségek, vannak benne viták, és sokszor kell kompromisszumot kötni. De ha több benne a boldogtalanság, mint a boldogság, mondjuk ki, akkor az nem szerelem. Talán csak vágyódás, vagy szalmaláng. (Vagy valami más…)

Van azonban egy pont, amikor ezeket a fájdalmakat tanulásnak kell felfogni, és tovább kell lépni. Nem mondom azt a divatos maszlagot, hogy “Engedd el!” mert ebben nem hiszek. Nem lehet elengedni semmilyen fájdalmat, amíg nem éltük meg, nem gyászoltuk meg. Utána. Talán. Ha eljött az ideje tovább lehet lépni. De akkor sem azért, mert mások mondják, vagy pláne, elvárják.

Legyél türelmes magadhoz, és hidd el, el fog jönni a pont, amikor érezni fogod, hogy talán újra kiléphetsz a világba, már nem kell olyan féltőn óvni a szíved.

Nem azért, mert nem fognak újra bántani, bárcsak ezt mondhatnám! De ez nem igaz.

Azért, mert annyit tanultál már, és annyira megerősödtél, hogy felismered a fájdalmat. Tudod kezelni, és azt is tudod, merre indulj tovább…

Most már tudod az értékeidet, tudod, hogy miken mentél keresztül és milyen erős vagy. A szívedet nem sebezheti már meg AKÁRKI. Mert nincs már időd az AKÁRKIKRE.

Ez pedig valójában csodálatos felismerés, nem igaz?

Ez is érdekelhet:

No Comments