Ha össze vagy zavarodva, csendesedj el picit és halgass a belső hangra …

Nem biztos, hogy a szeretteid, vagy a barátaid mindenre tudják a választ.

Sokszor éreztem azt, hogy kevés az önbizalmam ahhoz, hogy egy fontos kérdésben egyedül döntsek. Tipródtam, agyaltam, végül nem hallgattam a belső hangra, mert azt gondoltam: biztos téved. Kevésnek éreztem magam ahhoz, hogy el tudjam dönteni merre tovább.

Inkább odáztam a döntést egészen addíg, míg végül teljesen frusztrált lettem, és tanácsot kértem. Egy baráttól, vagy anyukámtól. Persze ők a legjobb tudásuk szerint igyekeztek segíteni, körbejárni a kérdést, de ma már tudom, hatalmas hiba volt. Nem a beszélgetés, hanem, hogy mást kértem meg, döntsön az életemről.

Két dolog miatt. Először is, mert minden döntésért az életemben én vagyok a felelős, ezért másokra tenni ezt a súlyt nem túl szép dolog, még akkor sem, ha ezek az emberek szeretnek. Másodszor pedig azért, mert utólag mindig kiderült, hogy a belső hangnak igaza volt, hallgatnom kellett volna megérzésemre.

Ahogy múltak az évek egyre inkább megtanultam, hogy ha fontos kérdésben kell döntenem, és még ha ki is kérem mások tanácsát, sokkal fontosabb, hogy ha alaposan mérlegeltem mindent, legyen időm egyedül lenni.

Teljesen egyedül. Nem megoldás magamra zárni a nappali ajtaját, vagy beülni egy kád forró vízbe, mert a külső hatások még így is elvonják a figyelmemet.

A legjobb, ha korán reggel elmegyek egyet sétálni (zene nélkül a fülben!) és elcsendesedem annyira, hogy halljam a hangját az igazságnak. Még akkor is, ha éppen nem tetszik.

Sok döntést meg lehet hozni úgy, hogy a könnyebb utat választjuk, vagy a másoknak tetszőt, és az sem biztos, hogy a döntés miértje azonnal megmutatja majd magát.

Könnyen lehet, hogy amit a belső hang súg, pillanatnyilag nehezebb út, de hidd el, hosszú távon igaza lesz.

Szóval bármikor, ha úgy érzed, hogy minden kusza körülötted, és képtelen vagy dönteni tölts minőségi időt magaddal. Magaddal. És hidd el, előbb vagy utóbb, ha jól figyelsz, a válasz is megérkezik!

Ez is érdekelhet:

No Comments