Elbúcsúzni tőled a legnehezebb dolog, amin valaha át kellett mennem

Mi voltam neked? Mik voltunk mi egymásnak? Néha kristálytisztán láttam a közös jövőnket. Néha csak reménykedni tudtam abban, hogy a történetünk nem ér véget. De sajnos nem így lett.

Megvolt a lehetőségünk. Akár boldogok is lehettünk volna. Megvolt a jó időzítés, a szeretet és jókat is szórakoztunk együtt.

Valami mégsem volt a helyén. Én jobban szerettelek, mint te engem. Mindig.

Az életem nagy részét azzal töltöttem, hogy csodáltalak. Létrehoztam rólad egy álomszerű képet. Mintha te lettél volna a szuperhősöm.

Ez a kép azonban mostanra összetört.

Talán az én hibám volt. Jobban beleéltem magam a közös életbe, mint kellett volna. Láttam a kis házat az erdő szélén, ahol boldogan szaladgálnak a gyerekek. Még egy kutyust is odaképzeltem.

A nap ragyogóan sütött, mi pedig a kertben pihentünk. Aztán az ábránd egy pillanat alatt megváltozott. Viharfelhők gyűltek, eltűnt az önfeledt mosoly az arcokról, és mindent elmosott ez eső.

De még ekkor is téged akartalak. Csakis téged.

Sokáig nem tudtalak elengedni. Még annak ellenére sem, hogy tudtam, minden remény hiábavaló. Kaptunk egy esélyt, és szerintem ki is használtuk. Ugyanakkor az életnek más tervei vannak velünk.

Már látom. És rendben van.

Tudok úgy nézni az együtt töltött időre, mint valami fantasztikus utazásra. Mostanra azonban biztos vagyok abban, hogy nem te vagy számomra a tökéletes férfi.

Én mindent odaadtam neked, te viszont csak néhány apró darabot adtál önmagadból. A mérleg két oldala nem volt egyensúlyban. És én nem akarok ilyen kapcsolatot.

Többé már nem…

Elbúcsúzni tőled a legnehezebb dolog volt, amin valaha át kellett mennem. Ugyanakkor a legjobb is. Nincs már számodra hely az életemben.

Továbbléptem.

No Comments