Úton vagyok afelé, hogy tiszta szívből szeressem önmagam

Elég vagyok. Mindig elmulasztom erre emlékeztetni magamat, amikor egy új párkapcsolatba lépek. Az új fejezetet életem könyvében mindig bizonytalansággal és kételyekkel kezdem. Túlkompenzálok csak azért, hogy a férfi mellettem maradjon. Nem volt ez másképp veled sem.

Az elején még elfogadtam az összes baromságot tőled. Hallgattam, mi mindenen mentél keresztül, és szerencsésnek érzem magam, hogy elviselsz egy olyan embert, mint én. Elfogadtam a homályos magyarázatokat és hogy olyan becstelenül bántál velem. Azt gondoltam, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy ne veszítselek el.

Próbáltam elég jó lenni neked. Sokat sírtam egyedül. Egy sor belső összeomláson vagyok már túl, és még mindig kevésnek érzem magam.

Pedig többet adtam, mint kaptam. Többet figyeltem rád, mint te rám. Többet összpontosítottam a te igényeidre, mint a sajátjaimra. Számomra te voltál a legfontosabb, de én számodra nem. Kinyitottam a szívemet, sebezhetővé tettem magamat, és az üres ígéretekkel meg is sebeztél.

Az új fejezet, amelybe a történetünk rajzolódott ki, kezdett csúfos véget érni. Az aggódás bennem egyre jobban nőtt, a kérdések pedig ugyanúgy megválaszolatlanok maradtak. De elviseltem. Méltatlannak éreztem magamat a figyelmedre, ezért arra fókuszáltam, hogy minden erőmmel szeresselek.

Legalább én…

Aztán egyszer csak lehullott az illúzió. Rájöttem, hogy nem én vagyok az, aki nem érdemel meg téged. Te természetesnek vettél engem.

Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, de őszinteséget, nyíltságot és szeretetet adtam neked. Ezt vártam volna vissza, de cserébe csak hazugságokat kaptam.

Megláttam, mennyire nem vagyok fontos. Egy szívdobbanásnyi idő alatt képes lettél volna magad mögött hagyni engem, ha úgy tartja kedved. De nem adtam ezt meg neked. Végül én mondtam azt, hogy vége.

Elég vagyok. Érdemes vagyok.

Szóval itt és most lezárom a közös fejezetünket életem könyvében. Ezúttal egyedül fogok történeteket írni. Csak az igaz pillanatokat fogom papírra vetni. A halhatatlan szeretetet. A megingathatatlan önbecsülést. A vágyat és a reményeket.

Bizonyos értelemben köszönettel tartozom neked. Hála a fájdalomnak, amit okoztál, felismertem a valódi értékeimet.

És már úton vagyok afelé, hogy tiszta szívből szeressem önmagam. Így is fogok tenni.

Ez is érdekelhet:

No Comments