Ha eltaszít, csak hagyd…

Tudom, hogy mindig nagyon igyekszel fenntartani a kapcsolataidat. Tudom, hogy nem akarsz elveszíteni bizonyos embereket. Tudom, utálsz elengedni valakit, akivel egykor a legféltettebb titkaidat is megosztottad. Tudom, rettegsz attól, hogy egy hozzád közel álló ember hirtelen újra idegenné válik.

A kapcsolatokhoz azonban ketten kellenek. Nem csak a te dolgod, hogy egyben tartsd. Nem szabad egyedül cipelni a terheket és a felelősséget.

Nem szabad magadat hibáztatnod, azon pörögni, hogy biztosan te szúrtál el valamit, máshogy kellett volna viselkedned és még sorolhatnám. Az az ember, aki az életed része akar lenni, nem fog ellökni téged.

Azok az emberek, akik félnek elveszíteni, ugyanúgy szemet hunynak a hibáid fölött, ahogy te az övék fölött.

Tudom, nehéz lenyelni, hogy valaki, aki egykor sokat jelentett neked, szabotálja a kapcsolódásotokat, de ez az ő döntése. Nem tehetsz ellene. A kérdés már csak az, hogy valóban olyan embert akarsz magad mellé, akinek nem elég fontos az együtt töltött idő?

Szeretnél olyannal lenni, aki nem látja az értékeidet? Barátkozni akarsz valakivel, aki állandóan bánt és lekicsinyel téged? Szeretnél beleszeretni valakibe, aki folyton téged szorít a második helyre?

Ha egy picit elgondolkodsz ezeken a kérdéseken, rájössz, hogy elveszíteni valakit nem mindig fájdalmas. Olykor a kapcsolat lezárásával visszanyerheted a büszkeségedet, az önszeretetedet és a boldogságodat.

Az elengedéssel helyet adsz valami sokkal jobbnak. Egy olyan embernek, aki sok örömet és szeretetet ad az életedhez.

Nehéz ezt kimondani, de senki sem pótolhatatlan. Épp az okozza sokszor a kapcsolatok széthullását, mert ezt gondoljuk… És ezért elfelejtjük értékelni a másikat. Elfelejtjük szeretni a másikat.

Nem azért félsz elengedni valakit, mert nem lesz már az életed része, hanem azért, mert túl sokat fektettél ebbe a kapcsolatba. Túl sok időt töltöttetek együtt, megszoktátok egymást és nem tudod elképzelni az életet nélküle.

Aztán megtörténik. Elválnak útjaitok.

Végül jön valaki, aki felemel és boldoggá tesz. Akkor… és csakis akkor, ha visszagondolsz arra, kit hagytál kilépni az életedből, azon fogsz csodálkozni:

„Hogyan tudtam annyi ideig ragaszkodni hozzá?”

No Comments