Elengedni nem azt jelenti, hogy erővel próbálod kitörölni az emlékét

Nem kényszerítheted magadra az elengedést, bármennyire is tudod, hogy ez lenne a legjobb neked. Nem szakíthatsz ki senkit a gondolataidból bármennyire is szeretnéd.

Nem kapcsolhatod ki az agyalást, nem törölheted ki az emlékeket. Ez egyszerűen nem így működik. Nincs rajtunk egy gomb, amely elfeledtet velünk minden pillanatot, amire nem akarunk emlékezni.

Nem fogod tudni elengedni őt épp azon a napon, amikor valaki annyit mond „egyszerűen lépj tovább”. Be kell ismerned a vereséget, meg kell látnod, hogy reménykedni hiábavaló, de az érzéseidet nem tudod leállítani. Ne is erőlködj.

Képtelen vagy nem törődni vele még annak ellenére is, hogy úgy megbántott. Hiába mondja mindenki, hogy csak le kellene tojnod, ez nem csettintésre történik.

Nincs semmi baj veled, mert dühös leszel, amikor úgy érzed, senki nem érti meg, min mész keresztül. Valójában így is van. Nem tudják átérezni, milyen viharok dúlnak most a szívedben. Ha át tudnák, akkor nem szajkóznák közömbösen azt, hogy „csak engedd el…”

Hogyan válhatnál egyik pillanatról a másikra passzívvá? Hogyan tehetnél úgy, mintha nem fájna? Sehogy. Képtelenség. Emberek vagyunk, nem hazudtolhatjuk meg önmagunkat, a lelkünket, a szívünket.

Az elengedés része az emlékezés. És az elengedés része a sírás is.

Valójában minden egyes elhullajtott könnycseppel az új életedet építed. Kérdem én: ha nem gyászoltad el a kapcsolatot, hogyan akarsz újra szerelembe esni? Romokra nem lehet várat építeni, előbb rendbe kell tenni a telket.

El fogod tudni engedni őt, amikor rájössz, hogy megvan hozzá az erőd. Észreveszed, hogy az élet megy tovább és igenis lehetnek szépek a napok. Képes voltál túljutni a legnehezebb időszakokon, úgyhogy ideje továbbmenni.

A szíved ugyanúgy működik, az elméd tiszta és a lelked sem olyan már, mint egy háborgó tenger a sötét vihar idején. Már nem érzed a kötődést. Már nem sírod át az éjszakákat.

Megadtad magadnak az időt, és ez jó.

Minél erősebben akarod az elengedést és minél jobban kényszeríted magadat arra, hogy ne gondolj rá, annál kevésbé fog menni.

A „csak engedd el” tanács valójában nem is olyan béna… De ne őt és az emlékeket próbáld elengedni, hanem a ragaszkodást ahhoz, hogyan kellene kinéznie egy gyászfolyamatnak, mit kellene érezned, hogyan kellene cselekedned.

Nem kell semmit tenned. Engedd el a kontrollt. Csak hagyd, hogy jöjjenek a könnyek.

Ez az első lépés…

No Comments