Hosszú idő után végre egyedül akarok lenni

Nagyon hosszú idő után először találtam meg a szépséget az egyedüllétben. Immár vigyázok magamra. Próbálok tenni valamit, ami közelebb visz az álmaimhoz. Cselekedni a boldogságom érdekében.

Jó érzés odafigyelni magamra.

Ez nem drámázás. Nem néhány jól hangzó szó a magányosságom palástolására. Soha nem volt ez az igény olyan valóságos, mint most. Igazán hosszú időnek kellett eltelnie, hogy bevalljam: érzelmileg elérhetetlen vagyok és szükségem van a gyógyulásra.

És ez rendben van. Oké beismerni.

Kissé eltévedtem. Sokáig haragudtam magamra emiatt, de már látom, hogy ez nem baj. Örülök annak, hogy rájöttem erre, mert ez azt jelenti, hogy elkezdhetek dolgozni a változásért, egy szebb holnapért.

Őszinte vagyok magamhoz. Ez a legtöbb, amit tehetek.

Most pedig a szükséges lépésekre koncentrálok, amik elvezetnek majd a gyógyuláshoz. Mindezt egyedül. És ez így van rendjén. Magamnak kell begyógyítanom a sebeimet, senki sem fogja megtenni helyettem.

Most tanulom igazán, mit jelent a bátorság. Mit jelent beismerni a hibáimat, felvállalni, hogy eddig illúziókba ringattam magam és próbáltam elfedni a sebeimet. Soha nem késő felvállalni, hogy zsákutcába jutottunk.

Esendő vagyok. Már nem félek ezt sem kimondani.

Ember vagyok, és vannak érzéseim. Hibázok, elesek, kudarcot vallok, aztán felállok és megyek tovább. Tudom, hogy a változás rémisztő, de most először nem félek tőle. Sőt, inkább várom. Kíváncsian várom.

Az egyedüllét az egyik legjobb tanár.

Tudom, hogy sok lecke van még előttem, de már azzal is többé váltam, amit idáig megtanultam. Érzem az erőmet. Sikerült felfedeznem, hogy bármire képes vagyok, ha igazán akarom. Értem, miért fontos a lélekkel is foglalkozni és hogyan érhetem el, hogy tisztán lássak.

És most…

Végre rájöttem, merre vezet az én utam. Nem tudom, mi fog várni a végén, de az biztos, hogy egyelőre egyedül kell mennem rajta.

Ez most egy szóló utazás lesz.

Legalábbis egy ideig…

No Comments