Összeszedtem a szívem összetört darabkáit, és újjáépítettem magamat

Régen csendben vívtam a csatáimat, és ez sosem volt könnyű számomra. Az emberek azt hitték, hogy jól vagyok, mert legtöbbször csak mosolyogtam. Nem is tudták, hogy minden este álomba sírtam magam.

Folyton azon töprengtem, hol romlott el minden. Arra gondoltam, hogy talán nem érdemlem meg a szerelmet.

Amikor becsuktam a szemem, mindent láttam magam előtt a fájdalmas búcsúkat, az érzelemmentes pillantásokat, a megszakadt barátságokat, a szívszorító elutasításokat. A mélység újra beszippantott, és fogva tartott.

Idővel rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább. Elhatároztam, hogy meglátom az értékeimet. Teszek azért, hogy jobban érezzem magam. Összeszedtem tehát a szívem összetört darabkáit, és újjáépítettem magamat.

Végre erősnek éreztem magamat egyedül is.

Aztán megjelent ő…

Kezdetben próbáltam ellökni. Féltem, hogy ez a párkapcsolati próbálkozás is ugyanúgy fog végződni, mint minden eddigi. Azt hittem, egyszer majd belefárad abba, hogy velem legyen és lemond rólam, mint mindenki más.

Ám lassan a félelem kezdett elmúlni. Rájöttem, hogy szeretni olyan könnyű, mint lélegezni. A jelenléte azt az érzést keltette bennem, hogy bízhatok ebben a szerelemben. Először tapasztaltam meg milyen érzés egy tiszta, őszinte kapcsolat.

Imádtam, amikor megölelt. Velem volt, amikor reménytelenül éreztem magamat, és akkor is, amikor a föld fölött lebegtem. Ő nem hagyott magamra. Gondoskodott arról, hogy soha többé ne kelljen egyedül megvívnom a csatáimat.

Megfogadta, hogy védelmez és békét teremt.

Az összes fájdalom és álmatlan éjszakák végül semmibe vesztek. Most már értem, miért volt részem annyi elutasításban. Valóban az időzítésen és a saját erőnk megtalálásán múlik minden.

Amint a lélek és a szív is meggyógyul, képes lesz nyitni a csodák felé.

Boldog vagyok, hogy megtapasztalhatom azt a szeretetet, amiről soha nem hittem volna, hogy meg fogom.

No Comments