Csak azt akarom, hogy minden legyen úgy, mint rég…

Kint akarok lenni a szabadban, hátamat nekitámasztva egy fának, és nézni a csillagokat. Érezni akarom a gondtalanságot és a szabadságot.

Azt akarom, hogy olyan legyen minden, mint a régi időkben. Amikor egész éjszaka beszélgettünk és nevettünk.

Át akarom élni azt a napot, amikor a naplementében ültünk a mezőn törökülésben, és izgalmas kis titkokat sugdostunk egymás fülébe. Úgy éreztem, az egész világon csak mi ketten létezünk.

Csak azt akarom, hogy minden olyan legyen, mint régen volt. Amikor mindketten törődtünk a világgal, és lelkesen csodáltuk a természet szépségeit.

Még emlékszem arra a meleg estére, amikor az aszfalton feküdtünk, és gyönyörködtünk a teliholdban. És bár a csillagok beragyogták az éjszakát, az arckifejezésed ragyogása túlszárnyalta a látványt, amikor elmondtam, mennyire szeretlek.

Azt mondtam, maradj velem, és te boldogan megtetted. Nem volt még soha senki másra ennyire szükségem, mint rád. Örültél ennek a gondolatnak, és a karjaidba zártál. Az arcomat a mellkasodnak nyomtam, és beszívtam az illatodat.

Úgy tűnt, az a pillanat örök. Az idő lelassult. A világ elhalványult.

Csak azt akarom, hogy olyan legyen minden, mint a régi szép időkben. Melléd bújva megpihenhettem, úgy érezhettem, hogy minden rendben van. Lubickoltam az örömben, hogy itt vagy velem.

A szívem repesett.

Úgy éreztem a karjaidban végre biztonságban lehetek. Ez az egyetlen olyan hely, amelyet menedéknek hívhatok. Végre megnyugodhattam. Végre kimondhattam: itthon vagyok.

De már más a világ …

Mások vagyunk mi is…

De ezeket a röpke gondolatokat, bocsásd meg nekem…

No Comments