Még mindig gondolok rád (de nem úgy, ahogy hiszed)

Még mindig megfordulsz a fejemben. Nem tagadom. Egy olyan világban, ahol az emberek úgy cserélgetik a párjukat, mint más a fehérneműt, nem könnyű elengedni azt, ami volt.

Azt hiszem, nem vettük elég komolyan ezt a kapcsolatot. Nem becsültük eléggé egymást. Azon mélázom, mi mindent tudtunk volna még kihozni az együttlétünkből, ha egy kicsit több energiát és odafigyelést teszünk bele. Talán lett még volna benne potenciál. A sajnálat, a zavarodottság és a nosztalgia vegyes érzése van bennem.

Valóban sokat jelentettél nekem. Ezt nem tudom elfelejteni. Még annak ellenére sem, amit tettél. Ki kellett volna töröljelek a fejemből úgy, ahogy vagy, de sajnos nincs erre egy gomb. Igen, még mindig gondolok rád, de nem úgy, ahogy te hiszed.

Ne bízd el magad. Megijedned sem kell…

Nem dühöngök. Nem sírok a párnámba. Nem próbálom majd visszakönyörögni magamat hozzád. Semmi ilyesmi, hidd el. Egyszerűen vannak pillanatok, amikor egyedül vagyok a gondolataimmal, és azon morfondírozom, hogy mi mindent kellett volna másképp csinálnom. És ha másképp cselekszem bizonyos helyzetekben, vajon még együtt lennénk?

Talán igen. Talán, ha néhány alkalommal inkább elfojtom a gondolatimat, és nem mondom ki mindazt, ami a fejemben jár, még itt lennél. Talán, ha visszavonhatnék valamit, amit rólad mondtam, akkor nem bomlott volna fel a kapcsolatunk. Talán, ha lazább lettem volna, még tartana a dolog.

Tudom, mindez nem számít. Nem is veszem túl komolyan magamat ilyenkor. Csak mélázok, merengek. Azt hiszem, jót tesz nekem. Sőt, biztos vagyok benne, mert végül rájöttem: nemcsak nekem kellett volna bizonyos dolgokat másképp tennem, hanem neked is. Tudod, volt, hogy hibáztattam magam, de már nem teszem.

Ez az egész kettőnkön múlt. Elrontottuk. Te is. Én is. Ez van.

Ahogy lehettem volna lazább, úgy lehettél volna te is megértőbb és empatikusabb velem. Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, de drágám… te sem vagy az! A sok gondolkodás hatására végül oda jutottam, hogy jó ez így. Hálás vagyok, amiért szakítottál velem, mert már látom, hogy nem volt közös jövőnk.

Szóval még mindig gondolok rád, de nem úgy, ahogy hiszed. Nem szomorúan, hanem hálásan. Köszönöm, hogy elmentél…

Szívből mondom: köszönöm!

No Comments