Te is tudod, hogy nem maradhattok barátok, amíg…

Nőként talán te is hiszel az idő erejében. Hiszel a rugalmasságban. Hiszel abban, hogy képes vagy hű maradni a határaidhoz. És abban is, hogy nem kell elengedni egy kapcsolódást csak azért, mert a szerelemben nem találtátok meg a közös hangot.

Bár már vége van, nem kell haragban elválni. Ez így van. Dönthettek úgy, hogy nem fordítjátok el a fejeteket, ha összefuttok az utcán.

De vajon tényleg jó ötlet barátnak hívni valakit, aki egykor a világot jelentette neked? Együtt tudsz élni annak a töredékével, amiből egykor minden a tiéd volt?

Lehet, hogy idővel igen…

Talán képes leszel elfogadni, hogy nektek nem lehetett közös jövőtök. Előfordulhat, hogy párnak csapnivalóak voltatok, de barátnak tökéletesek vagytok. Miért is ne?

De nem most.

Még túl friss a szakítás. Túl korai azt mondani, hogy maradjunk barátok, amikor nemrég még egymás karjában aludtatok el. A találkozások csak tágítják a sebeket, amelynek nem volt még ideje begyógyulni.

Ha magad mellett tartod, nem fog kevésbé fájni.

Tudom, hogy félsz megélni a gyászt, ugyanakkor csak erre vezet út. Hosszú távon sokkal jobban jársz, ha most átadod magadat a fájdalomnak. Egyszer úgyis ki fog törni belőled, vagy így, vagy úgy. Ha elfojtod, megbetegíted a tested és a lelked.

Szenvedned nem kell, de a fájdalomnak adj bátran teret.

Utána, és csakis utána lehet szó barátságról. Akkor, amikor már úgy érzed, nélküle is teljes vagy. Amikor már feldolgoztad, hogy továbblépett. Amikor már nem szorul össze a torkod attól, hogy más lánnyal lásd.

Hiszen a barátok örülnek egymás sikereinek, nem? Megbeszélik a párkapcsolataikat, a nehézségeiket és a boldogságaikat is.

Ha azelőtt próbálsz meg csak a barátja lenni, mielőtt feldolgoznád a gyászt, folyton arra fogsz vágyni, hogy bárcsak többek lennétek ennél…

No Comments