Az elengedésnek lépésről lépésre kell történnie…

Azt hiszem, bizonyos helyzetekben a legtöbben szívesen megnyomnának egy varázsgombot, amivel egyik pillanatról a másikra törlünk el minden köteléket egy bizonyos emberrel.

Csak egy nyomás, és vége!

Nincs több túlgondolkodás. Nem kérdőjelezzük meg többé az erőnket. Nem frusztrál többé a jelenléte a fejünkben. Nem bosszankodunk azon, hogy miért nem tudjuk csak úgy elfelejteni.

Olyan könnyű lenne!

De sajnos ez nem így működik. A való világban, az életben nincs ilyen gomb. A dolgok nem váratlanul érnek véget, hanem szakaszosan. Kell az idő, hogy szépen elsikkadjon és hamuvá legyen minden érzés, ami eddig ott tombolt benned.

Köztük a remény is. Az a fajta, amely csak csalfán átver.

Hiába ismétlődnek a gondolatok a fejedben, hogy meg tudna változni érted, nem fog. Ha egyszer összetörte a szívedet, nem fogja megbecsülni később sem. Az a férfi, akiért te bármit megtennél, ő mégis figyelmen kívül hagy, holott tudja, mit érzel, nem érdemel meg téged.

Az elengedés egy hosszú folyamat. Része a harag, a neheztelés kifüstölése, ugyanakkor a hamis remény semmibe vétele is.

Először fájni fog. Mindent megteszel, hogy ne hagyjon el. Visszakönyörgöd magad, és azt mondod, hogy meg fog változni. Idővel minden más lesz. Aztán újra cserbenhagy, te pedig megint megsérülsz. „Kész, vége” – mondod magadnak, aztán hónapok múlva újra mellette vagy.

Ez a ciklikusság addig fog ismétlődni, amíg egy nap meglátod a valóságot. Akkor, és csakis akkor fog ténylegesen beindulni az elengedés.

Látni fogod, mennyit bántott, mit tett veled, és végre lesz elég erőd lezárni az egészet. Leszel elég fontos magadnak, hogy azt mondd: „nem hagyom tovább, hogy tönkre tegyél”.

Ha eddig eljutsz, képes leszel teljesen végigmenni az elengedés útján. Esélyt adni magadnak, hogy az életed átalakuljon. Önmagadat jobban szeretni és becsülni annál, minthogy egy ilyen férfira vágyakozva éld le az életedet.

Olvasd el ezt is:

No Comments