Az igaz szerelem megadja nekünk azt a szabadságot, hogy önmagunk lehessünk

A kapcsolat korai szakaszában pillangók röpködnek a gyomrunkban. Szinte érezzük, ahogy a szívünk kihagy egy ütemet, amikor meglátjuk a szerelmünket. Izgatottá válunk, amikor az arca felénk közelít. De ezek az érzések nem tartanak a végtelenségig. Idővel alábbhagynak, és ez így van rendjén. Valójában ez egy gyönyörű dolog. Egy mérföldkő, amely új utakat nyit meg.

A kapcsolat az elmélyülés után is tartogat számunkra izgalmakat. Gondoljunk az „otthon vagyok” érzésére a párunk mellett, és a bizonyosságra, hogy igenis lehetünk önmagunk. Nem kell semmit titkolnunk, nem kell cenzúráznunk vagy megtagadni az igazságot. Lehetünk azok, akik vagyunk.

A szerelmünk meg fogja ismerni az igazi énünket. Azokat a részeinket is, amiket eltitkolunk a világ elől, mert nem tudjuk, hogyan reagálnának rá mások. Ő ultimátumok nélkül, teljes szívvel el tud fogadni minket.

Mellette nem fogunk félni attól, hogy kimutassuk az érzéseinket. Még akkor sem, ha ezek az érzetek olykor nehezek és negatívak. Mellette nem kell megjátszanunk magunkat, nem fogja a szemét forgatni, ha hisztizünk vagy túldrámázunk valamit.

A kapcsolat elmélyülése tehát magával hozza azt a kényelmes érzést, hogy lehetünk, akik vagyunk. És ez sokkal jobb, mint a gyomorban röpködő pillangók. Van egy férfi, aki ott van mellettünk, figyel ránk, meghallgat minket és kitart mellettünk minden rossz tulajdonságunk ellenére is. Emlékeztet minket, hogy legyünk bármilyenek is, számára úgy vagyunk tökéletesek, ahogy vagyunk. Ezt képes elhozni az életünkbe az igaz; ha azzal a férfival vagyunk, akivel lennünk kell.

Éljük meg teljes szívvel a kezdeti szakasz váratlan fordulatait, aztán pedig hagyjuk kibontakozni a mély szerelmet. A kapcsolat minden része tartogathat számunkra meglepetéseket, ha nyitottan állunk hozzá és megtanuljuk élvezni a jelen pillanatot.

Az igaz szerelem megadja nekünk azt a szabadságot, hogy önmagunk lehessünk. Azok, akik mindig is szerettünk volna.

Olvasd el ezt is:

No Comments