Azt hiszem, hogy túl érzékeny vagyok a modernkori randizáshoz

Túl könnyen megsértik az érzéseimet. Túl keményen veszem az elutasítást. Nem tudom, hogyan szabaduljak meg az érzéstől, hogy kevés vagyok. Fogalmam sincs, hogyan gyógyítsam be a megtört szívemet. Túl sok időt töltök azzal, hogy olyan embereken töprengjek, akiknek nem számítok. Túl érzékeny vagyok a modernkori randevúzáshoz.

Valahányszor valaki megkísért, eszembe jut mindez. Az érzékenységem, ami komplikálttá teszi a dolgokat. Tudom, hogy csak meg kellene vonnom a vállamat. Tudom, hogy nem kellene ennyire komolyan vennem minden apró kis szikrát, de azt hiszem, én más vagyok, mint a többiek.

Nyilvánvaló, hogy túl kellene lépnem ezen. Nem szabadna mindent a szívemre vennem, hiszen nem kedvelhet mindenki. Én mégis félek az elutasítástól. Sőt, rettegek. A fejem tudja, hogy ez butaság, de a szívem egyszerűen nem hajlandó azt tenni, amit én szeretnék. Mert én szeretném visszafogni az érzéseimet. Tényleg.

Elég nehezen kezelem a megválaszolatlan üzeneteket. Ha tudom, hogy a másik fél látta, mit írtam, de nem válaszol, az felkavar. Elgondolkodtat. Vajon ennyire nem érdeklem, hogy még válaszra sem méltat? Ez egy jel, hogy le kellene kopnom? Nem akarok olyan nő lenni, akit akkor vesznek elő a férfiak, amikor kényelmes nekik.

Mindegy…

Ennek ellenére is túl sok, amit érzek. Ez totálisan megnehezíti az életemet. Ha rosszul sikerül az első randi, képes vagyok hetekig emészteni magamat. Aztán hónapokig idegeskedni és aggódni, hogy mi lesz, ha legközelebb is elrontom.

Nem teszem magam túl könnyen a szívfájdalmon. Ez az igazság. Ha valaki nem tartja be az ígéretét, ha nem tisztel, én kiakadok. És rosszul érzem magam miatta. Nyilván… Pedig tudom, hogy az őszinteség és a tisztelet alapvető értékek, és nincs azzal baj, ha elvárom.

Csak ne lennék ennyire érzékeny. Bárcsak tudnám a helyén kezelni a dolgokat, és megtartani a határaimat az érzelmi hullámzások és mélyrepülések nélkül is.

Igyekszem ennek is a jó oldalát nézni. Hiszen ezt tudva már alkalmazkodhatok. Annyit kell tennem, hogy jobban odafigyelek magamra, és amikor túl korán belevonódnék egy érzésbe, visszarántom a szívem.

Idővel pedig talán képes leszek elfogadni ezt. Sőt, talán szeretni is. De addig… Dolgozom azon, hogy tudjam irányítani és meg tudjam ezt kedvelni magamban.

No Comments