LOADING

Type to search

Ajánlom

Hallgasd előítéletek nélkül!

Share

Huszonöt éve jelent meg az egyik legellentmondásosabb, legszebb, legfelkavaróbb és egyben legfurcsább George Michael album. Érdemes a kulisszák mögé nézni (hallgatni).

1990-ben, sorrendben második, Listen Without Prejudice Vol.1 című albumának megjelenésekor igen érdekes helyzetben találta magát George Michael. A Wham!, majd pedig a Faith című szólólemez sikere a popvilág csúcsára repítette, telt házas koncertek és #1 slágerek szegélyezték útját, amely óriási érdeklődéssel párosult a média, na meg elsősorban a pletykalapok részéről. Ő viszont nem celebritásként, hanem komoly művészként akart nevet szerezni magának. Ó, mennyire más idők is voltak azok!

Az ifjú sztár (ne feledjük, George ekkor még csak 27 éves volt) a popvilág abszolút nagyágyúi, Madonna, Prince és Michael Jackson ligájában találta magát az 1987-es Faith elsöprő sikerének köszönhetően.

Az album kislemezei közül négy is az amerikai Billboard slágerlista élére került, míg az albumból huszonöt millió példány kelt el világszerte. Nem csoda, hogy ilyen felvezetés után óriási elvárásokkal várta a publikum a folytatást, amelynek már a címe is zavarba ejtette az egyszeri zenehallgatót. Elég nehéz lehetett ugyanis előítéletek nélkül meghallgatni ezt a lemezt a Faith, a Father Figure vagy a Careless Whispers című gigaslágerek ismeretében.

A világ persze a Faith folytatását várta és csalódnia kellett. Bár a dalokat nagyrészt most is George maga írta és hangszerelte, a végeredmény merőben más hangulatot árasztott, mint a nagy előd. A lemezt a balladák és a folkos gitártémákkal operáló dalok uralják, a „cool & funky” George csak nyomokban fedezhető fel.

Emlékszem, már az első video, a Praying For Time megjelenése is meglepő volt, hiszen abban egy fekete háttér előtt fut a dalszöveg, hogy aztán a fináléban beússzon a lemezborítóként is felhasznált fekete-fehér tömegfotó (ami egyébként Weegee 1940-es Crowd at Coney Island című képe). Nyilván az elfogultabb rajongók azzal nyugtatgatták magukat, hogy „wow, ez az igazi művészet”, a nagyközönség azonban csak zavarodottan pislogott. George tehát sem a lemezborítóról nem mosolygott, sem a reklámkampányt felvezető videóban nem tett úgy, mint aki énekel, ezzel is egyre inkább elhatárolódva a popsztár sztereotípiától.

 

Ennél is egyértelműbb üzenet lett az album egyetlen igazi maradandó slágerének, a Freedom’90-re keresztelt nóta David Fincher által dirigált videója, amelyben a korszak szupermodelljei, Naomi Campbell, Linda Evangelista, Christy Turlington, Tatjana Patitz és Cindy Crawford tátognak George énekére, miközben a Faith-korszak emblémái, a gitár, a bőrdzseki, illetve a Wurlitzer mind megsemmisülnek.

S bár a dalból sláger lett, az igazi mondanivaló, a lemezipartól és a sztár-léttől elszakadni vágyó előadó küzdelme a szabadságért a legtöbb hallgató számára rejtve maradt, pedig a klip szimbólumrendszere ennél már nehezen lehetne szájbarágósabb.

 

A lemez persze a fentieken kívül is tele van remek dalokkal, amelyek közül talán a Waiting For That Day válhatott volna még slágerré egy nézhető klippel megtámogatva, de George a további promócióból teljesen kivonta magát, így aztán ha kislemezek jelentek is még meg (Heal the Pain, Cowboys and Angels), több videoklip már nem készült az album nótáihoz.

https://www.youtube.com/watch?v=nY4q3fNF0h4&index=5&list=PLtmpInMQXo-s7Pvfrjl3FxbUjM6AGtYcB

A borongós hangulatú nagylemez így persze pusztán a számok fényében kevésbé tekinthető sikeresnek, mint a Faith. A nagyjából 8 milliós eladott példányszám miatt persze senkinek sem lehetne oka szégyenkezni, de a Sony lemezkiadó nem így gondolta és George nulla promócióját okolta a csalódást keltő eladások láttán. Erre válaszul George beperelte a kiadót, amely szerinte modernkori rabszolgaságban tartotta művészeit és bírósági úton igyekezett kibújni a szerződésében foglaltak alól, így aztán a kilencvenes évek eleje nem elsősorban zenei tevékenysége miatt marad emlékezetes időszak a számára.

Az összeladások száma azonban hamarosan jelentősen megugorhat, hiszen novemberben jelenik meg az album 25. évfordulós különleges kiadása, amelyben az eredeti tíz dal mellett két bónusz CD és egy DVD is helyet foglal. Az egyik lemezre a korszakhoz kötődő egyéb dalok kerültek, például a Freedom (Back to Reality Mix) amely a Soul II Soul Back to Life című dalának alapjaira helyezi George szerzeményét, vagy épp a Fantasy, ami valószínűleg azért maradt le eredetileg az albumról, mert túl gyors és bulizós volt a temérdek komoly nóta között. De az anno a Red, Hot + Dance című válogatáslemezen világot látott George Michael szerzemények (Too Funky, Do You Really Want to Know, Happy) is helyet kaptak az új kiadáson csakúgy, mint az 1996-os MTV Unplugged fellépés hanganyaga is, amely a box set harmadik CD-jét foglalja majd el. A DVD-n a kapcsolódó videoklipek és egy egyórás televíziós műsor (The Southbank Show 1990) felvétele szerepel majd, amelyet eredetileg a nagylemez megjelenésekor  sugároztak világszerte.

Szeretted a 90-es éveket, akkor ezt is olvasd el: http://goodstuff.hu/2016/10/12/10-dolog-amiert-szerettuk-a-90-es-eveket/

gsbox_banner

Tags:
Deákváry-Hák Vajk András

Igazi éjjeli bagoly, filmmániás, a díszdobozos kiadványok nagy rajongója. Végzettségét tekintve hasztalan bölcsész, aki napközben logisztikusnak álcázza magát. Kreatív energiáit az írásnak szenteli, miközben mindig mindenről megvan a véleménye. 100%-ig Pop Kid, akinek esze ágában sincsen felnőni.
Az alábbi címen léphetsz kapcsolatba vele: meamaxi@gmail.com.

  • 1