LOADING

Type to search

Ajánlom Családozom Élem Főoldal Utazom

Így lesz egy hétköznapi anyukából a legmenőbb kutyaszánhúzó – Interjú Szigetvári Eszterrel

Share

Vegyünk egy 38 éves, hétköznapi magyar anyukát, aki dolgozik, neveli nyolcéves kislányát és már épp elfelejtette volna gyerekkori álmát, amikor szembejött vele egy hirdetés. Sokan legyintettek volna egyet, de Szigetvári Eszter megragadta az alkalmat. Néhány hónapja meg is nyerte a szavazást és áprilisban immár álmai szánhúzóversenyes kalandjára indul Norvégiába!

Te lettél a Fjällräven Polar 2017 szavazás magyarországi győztese. Közel tizennégyezer szavazatot kaptál, elképesztő mennyiségű ember támogatott. Mennyire változtatta meg az életedet, hogy megnyerted a szavazás?

Nagyon inspirálóan hatott rám az az egy hónap, amíg a szavazás zajlott. Elképesztően jól esett, hogy ennyien voksoltak rám, ez volt életem egyik legszebb karácsonyi ajándéka. Külföldről is rengeteg szavazatot kaptam: Írországból, Erdélyből, Franciaországból, de még Ausztráliából is. Azóta is sokan megállítanak az utcán, vagy a konditeremben odajönnek hozzám és mesélik, hogy szavaztak rám. Ami a fizikai részét illeti, korábban is sokat edzettem, de most még fókuszáltabban, és nagyon tudatosan készülők az áprilisi kalandra.

Figura 7279

Miért jelentkeztél a versenyre?

Gyerekkori álmom volt, hogy egyszer elinduljak egy kutyaszánhúzó versenyen. Aztán tavaly, amikor a középiskolai osztálytalálkozónk volt, előkerült egy levél, amiben az állt, hogy húsz év múlva kutyaszánhúzó leszek. Kicsit el is szomorodtam, hogy nem hogy nem váltottam valóra az álmomat, hanem egyenesen elfelejtettem.

Eszternél nem ma kezdődött a szánhúzó kutyusok szeretete...

Eszternél nem ma kezdődött a szánhúzó kutyusok szeretete…

De aztán néhány hónap múlva egy közösségi oldalon megláttam a hirdetést, és azonnal tudtam, hogy eljött az én időm. Most vagy soha, ezt meg kell próbálnom.

Magyarországról ötvenen jelentkeztetek. Mit gondolsz, miért pont rád szavaztak ilyen sokan, mi fogta meg az embereket benned?

Azt gondolom, főként az, hogy én őszintén kitettem, hogy ez vagyok én és mennyire szeretnék részt venni ezen a kalandon. Szerintem látták az emberek, hogy egy teljesen hétköznapi, 38 éves anyuka vagyok és magukra ismertek bennem.

Eszter és lánya szülinapoznak: Boglár ekkor épp három éves lett (Fotó: 2012)

Eszter és lánya szülinapoznak: Boglár ekkor épp három éves lett (Fotó: 2012)

Eszükbe jutott, hogy nekik is van sok elfeledett gyerekkori álmuk, melyeket akár be is lehet teljesíteni – és sohasem késő hozzá!

Korábban is számos versenyen indultál már: Spartan Race, Kinizsi 100, Hunfoglalás. Mi az, ami motivál az extrém teljesítményekben?

Főképpen az, hogy megmutassam, ha szeretnénk valamit, azt igenis el tudjuk érni. Sosem az a célom, hogy én legyek a legjobb vagy a leggyorsabb. A teljesítmény a legfontosabb.

received_1262178437136078 Spartan2

Amikor készülök egy versenyre, mindent megteszek a lehető legjobb felkészülésért. Ez sok lemondással jár. Például figyelni kell a táplálkozásra; így bármennyire is édesszájú vagyok, ilyenkor egyáltalán nem eszem édességet. Be szeretném bizonyítani, hogy az ember bármire képes, bármit elérhet, ha dolgozik és tesz érte. Azt tapasztalom, hogy az anyukák úgy gondolják, közel a negyvenhez már úgyis mindegy, úgyse fogyok le, nem keresek új munkahelyet. Lemondanak önmagukról. Azonkívül a kislányomnak is szeretném megmutatni, hogy nekem is sokszor nehéz, és bizony sokszor én is fáradt vagyok, de mégis megcsinálom.

Spartan3

Sokan magukkal is küzdenek, magukat ugyanúgy szeretnék legyőzni egy ilyen versenyen. Nálad is így van? 

Én is szeretem minél jobban inspirálni magam, ezért nagyon örülök és elégedett vagyok egy-egy verseny végén: érzem és tudom, hogy ezt is meg tudtam csinálni! De nyilván nem haragudnék magamra, ha fel kellene adni egy versenyt. Már benőtt a fejem lágya, ész nélkül nem csinálnám végig, mert azért van az a helyzet, amikor nincs más választása az embernek, fel kell adnia.

received_1262176267136295

33-P1010172

Olvastuk, hogy ez nem a szó hagyományos értelmében vett verseny, hanem inkább egy kalandtúra. Hogy kell elképzelnünk?

Igen, ez sokkal inkább egy kalandtúra. A hangsúly leginkább azon van, hogy teljesítsük a távot, mely során az ember megismerheti és feszegetheti is a saját határait. Az első néhány napban felkészítenek bennünket, majd öt nap alatt kell megtenni a 330 kilométeres távot. Ez alatt az idő alatt végig sarkköri körülmények között leszünk. A magunk által épített sátorban fogunk aludni a szabad ég alatt, mínusz húsz fok körüli hőmérsékletben. Szerencsére minden professzionális felszerelést biztosítanak számunkra, kezdve az antibakteriális alsóneműktől a ruházaton át az ennivalóig. Aztán persze a táborban nekünk kell elkészítenünk felmelegített hóból és a száraz, por állagú ételekből a főétkezéseket. Sőt, a kutyákat is nekünk kell etetni, nekünk kell gondoskodni róluk, például a lábápolásukról, ami nagyon fontos a szánhúzó kutyáknál.

Figura 7281

Mit gondolsz, mi lesz a legnehezebb számodra?

Az extrém hideg miatt kicsit félek az éjszakai kint alvástól és izgulok amiatt is, hogy mindig oda tudjak figyelni az instrukciókra és a táplálkozásra. Naponta négy-hatezer kalóriát kell magunkhoz venni, ezt három főétkezésből és energiaszeletekből kell megoldanunk.

Te leszel az egyetlen magyar résztvevő?

A zsűri a legkreatívabb bemutatkozó videók alapján minden országból kiválasztott még egy embert azok közül a jelentkezők közül, akik nem nyerték meg a szavazást. Így rajtam kívül még Őry István is indul ezen a kalandon. István részt vesz a Ritka és Veleszületett Rendelleneséggel Élők Országos Szövetségének (RIROSZ) munkájában, aki megkeresett azzal az ötlettel, hogy közös teljesítményünkkel szeretném-e én is támogatni a szervezetet és azon keresztül a ritka betegségekben szenvedőket – természetesen igent mondtam. Felfedeztük, hogy a „Ritkáknak” és nekünk nagyon hasonló a helyzetünk, ugyanúgy úttalan utakon járunk, hiszen ezeknek a betegeknek, valamint hozzátartozóiknak is ismeretlen terep egy-egy betegség. Mivel hatezer ilyen ritka betegség van, nehezen diagnosztizálják őket. Évekig kell orvoshoz járni, mire megtalálják a gyógymódot. Az ő megsegítésükre úgy fogunk adományt gyűjteni, hogy a verseny előtt meg lehet majd vásárolni a verseny alatt előttünk álló kilométereinket háromezer forintért. Az adománygyűjtés február 28-án, a Ritka Betegségek Világnapján indult, úgyhogy még mindig lehet adakozni! Nemrég beszéltem Balogh Ottóval, aki a minden évben Alaszkában megrendezésre kerülő Iditarod versenyre készül. Ő a Csodalámpa Alapítványt támogatja ugyanúgy, mint mi Istvánnal a „Ritkákat”. Rajta keresztül ismerkedtem meg egy Mirella nevű kislánnyal, akinek a története szintén nagy hatással volt rám és én is támogattam őt egy olyan játékkal, amire már régóta vágyott.

Lehet, hogy jövőre már te is az Iditarodon indulsz?

Á, öreg vagyok már ahhoz. Ott 1600 kilométert kell megtenni, és rengeteg év közbeni felkészüléssel jár. Hosszú hónapokon keresztül kell versenyeken kvalifikáltatni magadat; nem indulhat akárki. Gyerekkel már nem vállalnám. Még azokkal is történhet baj, akik akár tíz éve versenyeznek – olvastam, hogy tavaly egy rutinos versenyzőnek úgy elfagytak az ujjai, amputálni kellett. Nem mellesleg Ottó volt az első magyar, aki részt vett ezen a versenyen, ez pedig hatalmas szó!

Camino3

Eszter az El Caminót is végigjárta

Visszakanyarodva, mire számítasz, milyen lesz az útvonal és a terep?

Több videót is megnéztem a korábbi évekből és láttam, hogy nagyon változatos a táj. Váltakoznak a hegyes-völgyes és sík részek, lesznek befagyott tavak is. Ha minden jól megy, az állomásokra még világosban odaérünk, de például két évvel ezelőtt két napra le kellett állítani versenyt, olyan hóvihar tombolt. Tavaly mínusz 12 fok volt, de az azt megelőző évben mínusz 30 fok. Akik indultak már ezen a túrán, mind nyugtatnak, hogy nem kell félni, mert egyáltalán nem fáztak, olyan szuper felszerelést kaptak.

Mennyire kell felkészültnek lenni fejben egy ilyen túrához?

Szerencsére én általában fejben nagyon ott vagyok. A korábbi versenyeken is az volt a könnyebbik rész: elhatározom, hogy meg akarom csinálni és kész. Általában a fizikai erőmmel kell küzdenem a versenyeken.

1

Sok női résztvevő lesz vagy ez inkább férfias világ?

Nagyjából fele-fele az arány, de például a Kinizsin tíz százalékban vannak csak a nők, és a Spartanon is a férfiak vannak többségben. Szerencsére itt elég kiegyenlített a nemek aránya.

Van példaképed, akinek a teljesítménye motivál?

Lubics Szilvi nagy példaképem. Megkerestem a szavazás alatt és nagyon sokat segített. Több előadásán is részt vettem, ami szintén nagyon inspiráló volt. Ahogy maga a személye is: ő is anyuka, méghozzá három gyerekkel, és mindezek mellett még fogorvosként is dolgozik. Éppen a hetekben derült ki, hogy kijutott álmai versenyére, a Badwaterre, ami a világ egyik legkeményebb ultramaraton futóversenye. Ez rám is nagyon lelkesítően hat. Másik példaképem pedig Kassai Lajos, a lovasíjász műfaj megteremtője. Kaposmérőn van egy fantasztikus birtoka, idén májusban ott lesz egy magyar verseny, a Hunfoglalás (Spartan magyar kistestvére) – már nagyon várom!

16299417_761870647297816_5154469215095284827_n

Milyen terveid vannak, ha véget ér ez a kaland, azon kívül, hogy folytatod a versenyzést?

Rengeteg visszajelzést kaptam, hogy másokat is konkrét tevékenységekre motiválok a teljesítményemmel, és nagyon jól esik, hogy ennyi embert inspirálok. Szeretném átadni az embereknek a lelkesedést és az életszemléletemet. Szeretnék minél többet kamatoztatni a tapasztalataimból és minél inkább motiválni az embereket, főleg a nőket, hogy igenis tegyenek érte, ha szeretnének valamit, mert sose késő. Ne hagyják elfelejteni az álmaikat!

received_1218920594795196

Eszterrel beszélgetni annyira lelkesítő volt, hogy az ember könnyedén el tudja képzelni, ő is bármire képes, csak el kell indulni az úton. Úgyhogy, mi is arra bíztatunk titeket, húzzátok elő a fiók mélyéről a régi álmokat, poroljátok le őket, aztán gyerünk, fogjátok be őket a szán elé és irány a horizont!

Tags:
Szöllősi Tímea

Három gyermek anyukája, akinek gyermekkora óta dédelgetett álma az írás. Általános iskolás korában újságot készített saját magának, egy-két példány még mindig lapul valamelyik fiók aljában. Imádja a történelmi regényeket és a reneszánsz Angliát. Leghőbb vágya, hogy legyen még négy keze és napi 48 órája.

  • 1

You Might also Like