LOADING

Type to search

Élem Főoldal

Vége. Amikor menni kell.

Share

Ültem a fürdőkádban és hirtelen minden világossá vált. Túl régóta szeretlek jobban téged, mint magamat.

A felismerés nem hirtelen jött, hiszen a barátaim már régóta terelgettek afelé: gondolkodj, mikor érezted utoljára jól magad a bőrödben? Mikor hunytad le a szemed úgy, hogy “Ez egy jó nap volt!” Már régen nem történt meg velem. Már régen nem tudom mikor néztem úgy a tükörbe, hogy azt lássam amit régen. Egy nőt, aki boldog. Egy nőt, aki én vagyok, vagy legalábbis voltam valamikor.

Nem az fáj, hogy nem szeretjük már egymást, hanem, hogy azt hittem ketten vagyunk olyan erősek, hogy elviseljük a rossz időket is. Most már azt sem tudom, hogy hol ment el ez a kapcsolat. Nem tudom, hogy hol volt az a pont, melyik volt az a ruha, amelyiket már nem dicsérted meg, melyik volt az az este, amikor már nem fogtad meg a kezem. Mert biztosan volt ilyen. Mint ahogy olyan is, hogy én nem csókoltalak meg téged, én nem túrtam a hajadba.

Azt hiszem eljött a pont, amikor szembe kell nézni vele mindkettőnknek: nincs már tovább mi. Régóta nincsenek közös napjaink, közös terveink. Az nem terv, hogy hétvégén mi lesz az ebéd. Az nem élet, hogy nézzük a tévét, amíg el nem alszunk.

Sajnálom, hogy én vagyok az, aki mellett ébredsz, mert látom, hogy velem együtt te sem vagy boldog. Nem hazudhatok tovább magamnak, és te sem.

Nem vagyok boldog.

Régen más volt, régen mások voltunk. Talán egyikőnk sem hibás azért mert meghalt a kapcsolat, mert mondjuk ki: meghalt a kapcsolat. Nincs már benne élet, szenvedély, nincs már benne tenni akarás, menekülni akarás, nincs már benne megoldás sem. Csak az üresség van, és én a fürdőkádban a fejfájásommal, meg a gondolattal: de jó, hogy megtehetem.

Mert megtehetem.

Mert van még bennem élet, tenni akarás, szenvedély és menekülni akarás. Nem akarok így élni. Nem akarom azt érezni, hogy nem szeretnek engem, én pedig jobban szeretek valamit, ami egyszer volt, hol nem volt. Egyszer volt szerelem. Ez már nem az. Ez már megszokás. Ez már rutin. És nem azzal van a baj, hogy a hétköznapok szürkék, hiszen régen a hétköznapokkal sem volt baj. Mert együtt voltunk, mert ott voltunk egymásnak bajban és szürkeségben is.

Ma már leginkább én vagyok szürke, legalábbis annak látom magam.

És most eljött a pont, hogy azt mondjam: elég. Elég volt ebből, hiszen annyi minden van még. Bennem és bennem.

Ölelések és csókok, napok és éjszakák, amelyek másokra várnak. EGY MÁSIKRA. Mert hiszem, hogy vár rám…

 

Tags:

You Might also Like

2 hozzászólás

  1. Szántó István 2017-10-09

    Erre mondják azt, hogy válás a semmire, és a semmiért. Mert lehetne más út is és lehetne másképp is. Mert lehetne szeretni önmagunkért is a másikat. És még a végén fel is frissülhetne a halott szerelem. Ha nem is lenne tűzforró, de még lehetne melegedni mellette. Mert elképzelhetők organikus okok is amikor már nem lesz, nem lehet kezdeményező a férfi. például; nem úgy működnek már a hormonok. túl sok volt a cigaretta, és az is kasztrálja a férfiakat. Túl jó, vagy jobb baráttá lett a szesz. aminek idejekorán kellett volna gátat emelni. Ha ez utóbbi is jelen van, akkor már nem csak úgy elmegy a feleség, a hajdani társ, hanem szinte elfut, vagy menekül. Mindenesetre a vállalt egyedüllét nem lesz jobb, csak még szürkébb. mert negyvenen túl, már nem képes igazi szerelemre sem a férfi, sem a nő, csa hazudnak egymásnak szerelmet, de teljesen idegenek. Becsapják önmagukat is, igazolhatják hűtlenségüket,de mindig megmarad a titkolt keserűség, egy hajótörés befejezhetetlen tragédiája.

    Válasz
  2. Flo 2018-07-13

    Vannak, akik benne ragadnak egy ilyen kapcsolatban. Sajnos úgy is, hogy az orruk előtt van egy másik egy boldogabb élet. Amit talán észrevesznek, talán tudják hogy “igen, itt boldog lehetnék”, de a megszokás, a biztosnak hitt rossz miatt nem lépnek, ezzel végleg aláásva a boldogságukat, a másik boldogságát.

    Válasz

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *