A szomszédom az őrületbe kerget! – 5 típus, akik mellett sosem vennénk lakást (ha tudnánk előre…)

A lakásunk, ha sikerült valóban otthonossá alakítani; az egyetlen olyan hely, ahol – elvileg- senki nem zavar, fesztelen önmagunk lehetünk, feltöltődünk, kikapcsolódunk, fészket rakunk, mondhatjuk akár azt is, hogy azt csinálunk, amit csak akarunk. Csakhogy ez mindenkinek mást jelent és mindenkinek más a szociális érzékenysége, toleranciaszintje is. Vajon hol van az a bizonyos határ; az „eddig és ne tovább!”?
Az ember a családját nem választhatja meg. Ebből úgy tűnik, mintha egyébként minden más társaság tagjait, mi magunk szavazhatnánk meg, amibe belecsöppenünk életünk során; kezdve a munkatársaktól a lakóközösségig… Pedig sajnos olykor kilométerekre űznénk azt, akitől csak egy pár centis fal választ el. Az át nem aludt éjszakák másnapossága, a fölösleges kopogtatás (végül már dörömbölés) a falon, a tehetetlen düh érzése; összeíratták velünk az általunk elviselhetetlennek tartott szomszédtípusok listáját:

Mindenkinek lakik egy olyan pár a szomszédjában, akik hangosan szeretik. Ordítva vitáznak és sikoltozva békülnek ki; gyakorlatilag folyamatosan tájékoztatják a környezetüket arról, hogy most éppen hol tart a kapcsolatuk. Az ember természetéből fakadó egészséges kíváncsiság pedig az első tapasztaláskor éber megfigyelővé teszi a fal másik oldalán levőket, de már a második-harmadik-sokadig alkalommal roppant bosszantó és unalmas hallgatni az anyázást vagy épp a kéjes sóhajokat. Hogy mi a teendő? Átdörömbölhetsz vagy választhatod a népszerűbb névtelen levél megoldást is. Reméljük, valamelyik beválik! (Vagy ordíts te is…)

Ugye mond, hogy nem?! Ha mindkét típusból él egy-egy az emeleteden, bizony óriási bajban vagy; részvétünk. Míg az irreálisan koránkelők (akiknek ezúton is ’riszpekt’ az életmódért) már hajnali négykor porszívóznak, hajat szárítanak, mosnak; az éjszakai életet élők az estéidet rövidítik meg az éjfél utáni ötpontegyes házimozi-használattal. Így egy kis fejszámolással és némi jó indulattal; maradt röpke három nyugalmas órád, amiben gyorsan kipihenheted magad – ha ugyan nem stresszelsz rá annyira a helyzetre, hogy képtelen vagy kikapcsolni még erre a megmaradt kis időre is. Megoldás? Csakis a füldugó segít, vagy néhány pirula a mély alváshoz.

A szilveszter az évnek az az egyetlen éjszakája, amikor szinte kutyakötelességünk mindent tolerálni, ami az utcán, vagy épp a szemközti ajtó mögött folyik. December 31-én valóban nem szép dolog beszólni, hogy túl hangos a zene, de ezen kívül minden más alkalommal csak a jó indulatunkon és türelmünkön múlik, hogy csendháborításnak ítéljük-e meg a rendszeres hétvégi házibulikat vagy inkább átmegyünk mi is egy pohár italra.

[message type=”success|error|info|notice”]Jogi oldalról megközelítve, nincs pontos időkorlát meghatározva a zajkeltés tilalmára vonatkozóan. A körülmények döntik el, hogy a zajt keltő tevékenység szükséges-e (például pár hetente füvet nyírni, vagy a hétvégi ház körüli munkát elvégezni), és hogy a szomszédoknak ezt e kell-e tűrniük.[/message]

„A kutyája megint ugatott” – csönget át a frissen szült anyuka a szomszédból, pedig a blöki épphogy csak vakkantott egyet. Tudjuk, hogy baromi fárasztó most ez az időszak és a kicsi nyugalmáért mindent megtesz egy anya… De kérjük azt is figyelembe venni, hogy éjszakánként bizony mi is kelünk a baba sírására (nem is egyszer; háromszor!), és mégsem kopogunk minden egyes alkalommal az ajtón: „Hölgyem, a maga gyermeke megint sírt!”. A kutyusok ugatással, a bébik sírással jelzik, ha valamit akarnak – ez ellen nem sokat lehet tenni.

Ha kertkapcsolatos a lakás; ők egyenesen a kertbe költöznek, ha közös tárolótok van; a kétharmadát már befoglalták, de ami a legidegesítőbb, hogy egyesek a folyosót használják a szemét, a cipők vagy épp a biciklik tárolására! Persze ez reggeli zajongással is jár és rendszeres folyosói veszekedésekkel, ami akkor különösen bicskanyitogató, ha a hajnali kukorékolóktól és az éjszakai baglyoktól egy szemhunyásnyit sem aludtál. Szerencsére, ennek a szomszédtípusnak a legtöbb képviselője udvarias kérésre elcsitul, észreveszi magát.

Az esetek nagy részében létezik békés megoldás: egy higgadt szembesítés vagy egy névtelen levél szégyenérzetet, bűntudatot kelt a magát talán észre sem vevő szomszédban és megpróbál jobban odafigyelni a környezetére. De olykor érdemes szakemberhez fordulni, akár a magunk, akár az őrjöngővel egy háztartásban élők testi épsége érdekében!