LOADING

Type to search

Uncategorized

Találkoztam veled, de nem álltam készen…

Share
Találkoztunk mi már. Találkoztam már az Igazival. És Ő is tudta, hogy ez most AZ.

Csak még… Csak még nem álltam készen. És Ő még visszament hozzá. Ahhoz a nőhöz, akivel már egy éve nem működtek a dolgok. Ahhoz, akit már rég elárult azzal… Azzal, ahogy rám nézett. Már önmagában az árulás volt, hogy megismerkedtünk. Egy szexuális merénylet volt a tekintete.
Kedves, figyelmes, előzékeny – így jellemezném. Aznap este az a kellemes, lágy nyári – nyár végi – kora őszi illat szállt a levegőben, az az illat, amiből érzed, hogy a nyár percei már meg vannak számlálva. Éreztük mi is. És ahogy másnapra ködbe is veszett a nyár, eltűnt Ő is. (Azóta is, ahányszor megérzem ezt az illatot, azonnal körbe nézek reménykedve, hátha megjelenik. De nem jön.)
Soha többé nem láttam. Olyan volt az egész, mint egy három-órás szerelem. Mint egy álmokon túlnyúló illúzió, mint egy jelenet a tökéletes életemről alkotott párhuzamos dimenzióból. Csak én itt maradtam – Ő meg elment.
Itta a szavaim, és én ittam a tekintetét – na jó, meg egy-két korsó barnát is hozzá; talán akkor szerettem meg a sört. Élveztem, ahogy rám néz, ahogy feltérképezi a testem minden egyes milliméterét. Engem eddig mindig csak bámultak. Ő nem bámult. Ő Férfi volt. Ő csak szemlélt. Sokkal mélyebbre látott. Mélyebbre, mint azok, akiknek jóval több esélyük volt a bensőmbe látni.
Soha nem felejtem el a legelső pillanatot, ahogy megláttuk egymást. Éreztem a rezgését. Olyan spontán jött. Akkor már túl voltam több tucat randin, több tucat sráccal és megideologizáltam mindent. Tervem, történetem, forgatókönyvem volt mindenre. Amiket abban a másodpercben dobtam el, ahogy a közelembe ért. Ellene nem fogott semmi. A kisugárzása áthatolt mindenen.
Aztán eltűnt, és a forgatókönyvet, a terveket, évekig tartott újra összerakosgatni (a szívemet talán mai napig sem sikerült). És Ő is csak egy történet lett. Egy sztori a többi között. Egy újabb „mocsokszemét”. Bárcsak elmondta volna az Ő sztoriját, bárcsak a fülembe súgta volna, hogy „visszajövök érted, higgy nekem”, bárcsak hazudott volna, hogy utálhassam érte. … De nem tette.
Mert Ő férfi volt. FÉRFI. Csupa nagybetűvel. VOLT. Csupa nagybetűvel.
Plézer Panna

Nomen est omen – avagy a név kötelez; de Panna nem csak az alliterációt használja szívesen írásaiban, hanem minden egyéb költői eszközt is. Kamasz korában kétszáznál is több verset írt, azóta viszont átnyargalt a prózai vonalra. Főállásban irodavezetőként tevékenykedik egy építőipari közbeszerzésekkel foglalkozó cégnél, amit ugyan nagyon szeret, de a hobbiját; az írást talán még ennél is jobban. Cikkei megírásakor gyakran felhasznál angol irodalmat is; szívesen fordít és fogalmaz át (egészít ki saját véleményével) idegen nyelvű írásokat. Napi Panni elnevezéssel egy népszerű közösségi portálon rendszeresen – és kissé rendszertelenül- posztol az Élet „nagy dolgairól”.

  • 1