LOADING

Type to search

Családozom Főoldal

Íme a lista, hogy mi teheti tönkre a családi kapcsolataidat…

Share

Egyre több helyről hallani, hogy testvérek, szülők és gyerekek nem beszélnek egymással. Pedig nem olyan nehéz egy kicsit tudatosabban odafigyelni arra, hogy mivel bántunk meg másokat. 

A család az ember első számú szeretetforrása. Családtagjainktól feltétlen elfogadásra és támogatásra számíthatunk. Ám ez csak az ideális eset, mert nem minden családban és nem is mindig megy ez ilyen idillien, hisz sokszor teszünk valami olyat, amellyel megbántunk valakit. Ez pedig feltétlenül hatással van a család egységére. A megoldáshoz vezető út első lépése, hogy megtaláljuk a problémát és megértésük azt.

Íme hat dolog, amely rombolóan hat a családra:

Kritizálás és bántalmazás

Tudjuk, hogy a szavaknak súlya van. Amikor a rosszindulatú, bántó szavakat kimondjuk, azzal megsértjük azt, akit szeretünk. Pedig kinek kéne a leginkább elfogadónak és támogatónak lennie, ha nem a családnak? Néha hirtelen felindulásból csúnya dolgokat vágunk egymás fejéhez és közben azt hisszük, hogy azért mert csak néha mondjuk, nem is bántják a másikat. Sajnos a rossz hír az, hogy a bántó szavak tényleg bántanak, mégpedig rögtön, ahogy kimondják őket. És amikor ezek elhangzanak, máris egy szakadék képződik a családban. Bizony sok időbe és számtalan pozitív interakcióba kerül, mire befoltozzuk az űrt, amely a kritizálás és a verbális erőszak hatására keletkezett.

Amikor az egyik családtag felé ömlenek ezek a negatív szavak, a tátongó szakadék akkorára nőhet, hogy már-már helyrehozhatatlannak tűnik. Egy bocsánatkéréssel sok fájdalmat begyógyíthatunk, de a szavak okozta károk megmaradhatnak és akit megbántottak, még évekkel később szenvedhet tőle.

Legyünk hát óvatosak azzal kapcsolatban, hogy mi hagyja el a szánkat! Emlékeztessük magunkat, hogy egy család vagyunk, és a fő feladatunk, hogy egymást támogassuk és védelmezzük. Ha megsértjük a másikat, akkor éppen ez ellen dolgozunk. Tartsuk szem előtt és tanítsuk meg a gyerekeknek is azt a régi nagy igazságot, hogy „ha nem tudsz szépet és jót mondani, akkor inkább ne mondj semmit!” Ha a családunkban van olyan, akinek problémái vannak a szavakkal, annak mutassunk jó példát, mert ezzel őt is erősítjük. Használjunk olyan szavakat, amelyek bátorítanak és felemelik a másikat. Ha így teszünk, a többiek is ilyen emberekkel akarják majd körül venni magukat, mert hisszük vagy sem, senki nem akar olyanokkal együtt lenni, akiktől csak rossz érzésük lesz. Segítsük hát a családtagjainkat, hogy megtalálják egymásban és az emberekben a jót!

Pletyka

Általában akkor kezdünk el csúnya dolgokat kibeszélni a másikról, amikor mérgesek vagyunk rá. Átmenetileg ugyan jobban érezzük magunkat tőle, de persze a problémát nem oldjuk meg, mert ugye a pletyka nem szeretetből és kedvességből fakad. Ha valakivel bajunk van, egyszerűen oda kell menni hozzá és megbeszélni vele. Nem kell az egész család elé vinni az ügyet, és nem kell őket  arra se használni, hogy egyikőjüket magunk mellé állítsuk, mert ez már önmagában megosztaná a családot. Ezért közvetlenül azzal kell megbeszélni, akivel a probléma van, méghozzá a kibékülés és az egyeztetés jegyében. A szívünket nem megkeményítve és nem is azért, hogy hibást keressünk, mert az megint csak nem oldja meg. Viszont bátran hangot adhatunk gondjainknak egy olyan stílusban, amely segít a másiknak, hogy lássa a problémát a mi szemszögünkből. Így talán ő is szívesebben lesz azon, hogy rendbe tegyük a kapcsolatot. És ne feledjük: ne beszéljünk csúnyán a családtagunk háta mögött. Ha van valami dráma az életében, még akkor se kürtöljük szét a dolgait, ha mérgesek vagyunk rá.

Az elfogadás hiánya

A családtagok és a véleményük elfogadása elengedhetetlen a családi egység meglétéhez. Még akkor is, ha tudjuk, hogy nemet fog mondani, mindenképp kérdezzük meg őt. A nehéz és rossz érzések általában azért alakulnak ki, mert elfelejtünk kérdezni. Az már a másikon múlik, hogy részt akar-e venni abban, amit mondjuk mi indítványozunk, de az a fontos, hogy legalább meg lett kérdezve, legalább megkapta az esélyt, hogy véleményt nyilvánítson. A családtagokra tartozik minden őket is érintő dolog, hiszen ők is a család részei. A családi egység és a szeretetteljes légkör megtartása (vagy helyreállítása) érdekében ezt érdemes szem előtt tartani. Ne keressünk kibúvókat arra, hogy valakit kihagyjunk, mert az a másikban rossz érzéseket szül. Képzeljük csak magunkat a helyébe!

Csalás és hazugság

Nincs helye és még kifejezetten ártalmas is egy családban. Ráadásul az igazság mindig győzedelmeskedik. Néha évek kellenek hozzá (vagy generációk), hogy fény derüljön egy hazugságra, de jobb, ha tudjuk, hogy előbb-utóbb kiderülnek. Ha még a családunkkal se tudunk őszinték lenni, akkor mégis kivel? Hazudni nekik vagy valamilyen titkot hazugsággal leplezni a család törékenységéhez vezet, ami onnan ered, hogy csorbul az egymásba vetett hit. Amilyen nagy a hazugság, olyan nagy a csorbulás.

Néhány hazugság, mint például egy másik kapcsolatból született gyerek, generációkra kiható károkat okozhat a családban. Muszáj megértenünk, hogy a tetteinknek következményei vannak. Nem csak ránk, hanem a következő generációkra nézve is. Még mindig jobb bevallani, ha valami rosszat cselekedtünk, mint hazudni és hagyni, hogy a hazugság tovább dolgozzon. Ha tettünk valami olyat, amely bánthatja a családtagunkat, akkor bocsánatot kell kérnünk és törekednünk kell a helyzet orvoslására a család egység megőrzése érdekében.

Nem fogadjuk el a különbségeket

A gyerekeinknek ugyanaz az otthonuk, ugyanazok a szülők nevelik fel őket, ugyanazok az elvek alapján, és mégis más felnőttek lesznek, mint a testvéreik. Mert mind különbözünk. Engedjük hát meg egymásnak, hogy mások legyünk. Csak azért, mert egy család vagyunk, még nem jelenti azt, hogy ugyanazokat a politikai nézeteket kell vallanunk, vagy ugyanabban kell hinnünk. Az emberek, ahogy felnőnek, más lesz a nevelési stílusuk, más lesz az életük, mások a döntéseik. A családnak nem az a feladata, hogy ítélkezzen e fölött. A szeretet és az elfogadás ellenben a családban kezdődik. Ha ezt nem tudja biztosítani a tagjainak, akkor mint család csődöt mond. Fogadjuk csak el a másikat, úgy ahogy van és azért, amilyen életet él. Mert ez is a szeretet egy formája.

Nincs bocsánatkérés és nincs megbocsátás

A bocsánatkérés és a megbocsátás összeforrasztja a családot. Talán nem mondunk újat: senki sem tökéletes. Ha megsértünk valakit, akkor rajtunk múlik, hogy azt mondjuk „bocsánat, sajnálom”. Ezek a szavak képesek begyógyítani a sebeket és erősíti a családi köteléket. Amikor bocsánatot kérünk, egyúttal azt is üzenjük, hogy számít a másik és nem akarjuk, hogy rossz érzései legyenek. Ellenkező esetben viszont, azt az üzenetet küldjük a másik felé, hogy ő és az érzései semmit nem számítanak nekünk. Elmulasztani a bocsánatkérést a gyengeség jele. Legyünk nagyok és igenis kérjünk elnézést, ha valakivel szemben rosszat tettünk, még akkor is, ha nem szándékosan. Mert magyarázhatjuk a szándékainkat, de bocsánatkérés nélkül a másik még mindig rosszul fogja érezni magát. Ha pedig a mi bocsánatunkat kérik, akkor a mi feladatunk az, hogy megbocsássunk, mert haragra és plusz terhekre nincs szükségünk, ellenben egymásra nagyon is. Kár lenne a családi boldogságért. Elnézést kérni többféleképpen is lehet. Például, ha egyik rokonunkat elfelejtettük meghívni a szülinapra, kérjünk tőle bocsánatot, ugyanakkor ajánljuk fel, hogy teszünk érte valamit, mondjuk pénteken meghívjuk ebédelni. A tettek többet mondanak minden szónál!

Ne feledjük, a családunkra mindig számíthatunk és családtagjaink azok, akik mindig szeretni fognak. Vigyázzunk rájuk!

Tags:
Szöllősi Tímea

Három gyermek anyukája, akinek gyermekkora óta dédelgetett álma az írás. Általános iskolás korában újságot készített saját magának, egy-két példány még mindig lapul valamelyik fiók aljában. Imádja a történelmi regényeket és a reneszánsz Angliát. Leghőbb vágya, hogy legyen még négy keze és napi 48 órája.

  • 1

You Might also Like