LOADING

Type to search

Élem Inspiráció

8 igazság, amit ha elfogadsz könnyebb lesz az életed…

Share

A taposómalomból néha ki kell(ene) szállni, és elgondolkodni azon, hogy kik vagyunk, és, hogy *tényleg* úgy élünk-e ahogy nekünk a legjobb.

Az élet szép és mindig tartogat számunkra meglepetéseket. De nem mondhatjuk, hogy könnyű lenne. Sokszor mi magunk sem könnyítjük meg, amikor ragaszkodunk ártalmas rossz szokásainkhoz. Úgy sodródunk az élettel, hogy alapvető dolgokat nem veszünk észre és az egyszerű igazságokkal nem foglalkozunk. Talán azért, mert félünk feltárni azokat és nem ismerjük fel azt, hogy ha elfogadnánk ezeket, akkor könnyebbé tehetnénk az életünket?  Nézzük, hogyan is segíthetünk magunkon:

Mindenki, akit szeretünk, egyszer meg fog halni.

Ez most biztos kegyetlenül hangzik, de akiket ismerünk, azok nem lesznek örökké velünk. Sokan egyfajta nyugtalanító megbánást éreznek, amikor elmennek a szeretteik. Szülők, nagyszülők, barátok – sose tudhatjuk, mikor veszítjük el őket. Felhívtad mostanában a szüleidet? Nem? Hát akkor hívd őket most azonnal! Az emberi kapcsolataink a legfontosabbak életünkben és muszáj ápolnunk őket.

Adjunk értelmet az életünknek!

A buddhisták abban hisznek, hogy gondolatainkkal és tetteinkkel mindent mi teremtünk magunknak . Ezek szerint értelmes életet élni is szabadon választható. Nem szükséges mindenféle szervezethez csatlakozni és megváltani a világot. Akár eladó valaki, akár egy fontos cég vezetője, bárki érezheti úgy, hogy teljes az élete. Sajnos sokszor pont arra fókuszálunk, ami nincs, vagy amit akarunk és ettől tesszük függővé boldogságunkat, miközben üresnek érezzük az életünket. Pedig mennyivel kézenfekvőbb arra a sok mindenre koncentrálni, amink van.

A tökéletes társ nem létezik.

A legtöbb ember a tökéletes partnerről ábrándozik. Aki egyből ledönti őt a lábáról, akivel kézen fogva andalog a naplementében és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. De vajon milyen hatása van kapcsolatainkra annak, ha partnerünk nem tud megfelelni a bennünk élő képnek? Ez persze nem jelenti azt, hogy egy siralmas kapcsolatban kell élnünk és el kell fogadnunk minden áron azt, akivel élünk, de azt igen, hogy minden kapcsolatért dolgozni kell.

Gondoljunk a házasságunkra úgy, mintha az egy művészi alkotás lenne: te és párod vagytok a szerszámok, az eszközök, és együtt kell dolgoznotok azért, hogy a vásznon egy csodálatos alkotás jöjjön létre. Úgy nem lehetünk boldogok, ha azt várjuk, hogy festmény fesse meg saját magát.

Az élet egy játék.

Miért kéne úgy élni az életünket, mintha tojáshéjon lépkednénk és mindig aggódnánk valami miatt? Ez az élet a miénk. Tanulunk belőle és tapasztalatokat gyűjtünk. Hát akkor miért is ne tekinthetnék rá úgy, mint egy játékra? Találjuk ki mit szeretnénk az élettől, tanuljuk meg a játékszabályokat és lépkedjünk felfelé, szintről-szintre. Soha nem érhetünk el semmit és nem lehetünk sikeresek, ha félünk játszani. Mint ahogy profi focista se lesz senki, aki nem teszi be a lábát a futballpályára.

Egyszer minden véget ér.

Ez nagyon hasonlít az első pontra, csak kicsit nehezebb észrevenni. Tény, hogy semmi nem tart örökké. Csak rövid ideig vagyunk fiatalok, aztán megöregszünk. Szerelmesek leszünk, aztán kiábrándulunk vagy elveszítjük azokat, akiket szeretünk. Élünk, majd meghalunk. Oly sok ember élt már előttünk, oly sokan szeretettek, voltak már sikeresek, aztán elbuktak és a végén meghaltak. Emlékeztessük magunkat arra, hogy mi sem vagyunk mások. Ahelyett, hogy depressziósak lennénk emiatt, érezzük magunkat hálásnak, és feljogosítottnak arra, hogy boldogok lehetünk. Ha a dolgok örökké tartanának, akkor mi tenné különlegessé őket? Az idő és a vég teszi a dolgokat értékesekké. Értékeljük őket és legyünk hálásak minden apróságért, amit az élet ad nekünk.

Légy romantikus a legkisebb dolgokban!

Ha már tudjuk azt, hogy minden múlandó és egyszer minden véget ér, akkor azt is tudjuk, hogy minden apró dolognak örülnünk kell. A dolgok csodálatosak és gyönyörűek, ha egy pillanatra megállunk és beengedjük őket az életünkbe. Elég, ha csak egy másik útvonalon megyünk munkába vagy a gyerekért az oviba. Vagy heveredjünk le a fűbe, dőljünk hátra és bámuljuk a felhőket. Legyünk igenis romantikusak és akkor a világ megmutatja apró csodáit. Néha még mi is megengedhetjük magunknak, hogy kivegyünk egy szabadnapot és élvezzük az életet.

Légy realista a nagy dolgokban!

Ha nem is akarjuk túl komolyan venni az életet, azért azt sem hagyhatjuk, hogy egész nap a jobb agyféltekénk uralkodjon. Mert vannak azok a dolgok, amelyekhez szükség van az analitikus gondolkodásra. Vegyük például az írókat. Ha híresek akarnak lenni, nem elég, ha csak leírnak egy-két szót egymás után, aztán bumm, máris vezetik az eladási statisztikákat. Nem, nem! Ugyanolyan keményen kell dolgozniuk a szerkesztésen, a megjelentetésében és még a reklámozásban is. A legtöbb dolog megéri, hogy időt és energiát szánjunk rá.

Módszerek panaszkodás ellen.

Mindenki találkozott már életében több olyan emberrel, akinek bár nem kéne, mégis egész álló nap képes siránkozni valamiért. Ez ránk is elég frusztrálóan hat és jogos a kérdés, hogy ha ennyire rossz az életük, akkor miért nem változtatnak rajta? És ha őszinték akarunk lenni, mi se vagyunk sokkal jobbak. A rossz hír az, hogy a panaszok ritkán változtatják meg a dolgokat. Sokkal jobb, ha proaktívak és pozitívak vagyunk. El kell hinnünk, hogy kidolgozhatunk egy jó megoldást. Vagy ha nem megy, akkor legalább tartsuk meg magunknak a panaszainkat.

Szerintünk egy próbát megér, még a végén beválik…

Szöllősi Tímea

Három gyermek anyukája, akinek gyermekkora óta dédelgetett álma az írás. Általános iskolás korában újságot készített saját magának, egy-két példány még mindig lapul valamelyik fiók aljában. Imádja a történelmi regényeket és a reneszánsz Angliát. Leghőbb vágya, hogy legyen még négy keze és napi 48 órája.

  • 1

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *