LOADING

Type to search

Családozom Élem

„A lelked is kiverem belőled, te szaros!”

Share

A nő a fejére húzta a párnát, mert nem tudott már mit kezdeni a férfi ordításával. Tudta, hogy újra megüti a fiút. És ő nem tud mit tenni.

A kölyök már olyan sovány volt, hogy a kis nadrágja is leesett róla. Olyan sovány, hogy a gumi már nem tartotta a csípőjén, igaz, az sem segített, hogy a fiúcska mindig próbálta lejjebb húzni, hogy ne látszódjon ki a sebes térde.

Egyre kékebb volt, és egyre zöldebb, néha elesett az udvaron, amikor az apja taszított rajta egyet. Ez sokszor előfordult, a nő hallotta, ahogy a gyerek ilyenkor szipog, mert sírni már nem mert.

Csak éjszaka sírt, meg akkor, amikor nem bírta tovább.

Tudták a faluban, hogy a férfi iszik, azt is tudták, hogy veri a családját. Mindenki hallotta. Mindenki tudta, de senki nem tett semmit.

A nő sem. Csak a párnájába fúrta a fejét. Megszokta már, hogy a kerten keresztül hallja, hogy a férfi ordít a gyerekkel.

Tudta hogy megy ez. Sötétedés után a férfi az udvarra ment, szidta a rendszert, a nehéz életét, a szegénységét.

„A mocskos kölyke is csak zabálna! Nem elég ezeknek semmi! Csak az ételért jön haza, egész nyáron csavarog! De én kiverem belőle a bűnözést! Ide nekem ne gyere az ételért, ha semmit nem csinálsz Te!”

A nő tudta, hogy jó eséllyel ilyenkor utoléri a gyereket, és jön a verés.

És ő nem tud mit tenni.

A fiúnak tiszta arca volt, néha ugyan bedagadt a szeme a sírástól, meg a fáradtságtól, hiszen sokszor nem aludt. Félt.

A szeme… a szeme az már más. Ott már nem volt gyermeki tisztaság. Egy megtört ember szeme ült a ránctalan gyermekarc közepén. Üveges, üres tekintetű szemek.

Nem tudta hogy ér haza az apja. Piásan, vagy sem. Ha ivott nem lehetett tudni, hogy mi lesz. Énekelni fog, vagy tombolni.

Régen csak a kutyát rúgta hasba, aztán, amikor a kölyök nagyobb lett ő következett.

A kutya elszökött azóta, a fiúcska barát nélkül maradt.

Most már hétéves, szeptemberben másodikos lett, most már bírja a verést.

Hetente többször is.

A nő nem tud mit tenni, hallgatja, ahogy a férfi üti a gyereket, soha nem az arcát, hiszen mit szólnának az emberek. A hátát üti, meg a combja felső részét. Persze néha elesik, innen vannak a térdsérülései.

A fiúcska régen kiabált az anyja után, aztán már nem. Lemondott az anyjáról, tudta, hogy hiába szólítja az anyját, az nem jön.

Persze, hiszen fél. Ha kettejük közé áll, ő is kap. Ő nem a hátára, hanem az arcára. Mert az mindegy, hiszen nincs abban semmi, ha a nőnek egy-két „mokkája” van. Megbeszélik azt a férfiak a kocsmában. Ha szar a vacsora, vagy nincs rend, vagy éppen olyan kedve van elcsattan egy-két pofon.

Dolgozzon rendesen, és akkor le van a gond.

A fiúcska már nem hívja az anyját – mert nem jön.

Már megint ordítanak. Már megint verés lesz a vége…

A nő a fejére szorítja a párnát. A fiúcska hiába hívná. A nő, az anyja, nem tud mit tenni. Hát nem is tesz semmit. Hallgat, befogja a fülét, mintha semmi sem történne.

Nem tud mit tenni.

Nem tud mit tenni?!

 

 

 

[message type=”success|error|info|notice”]

Ha te tennél valamit, kérj segítséget itt. Ha te vagy akit bántanak, vagy tudsz ilyen esetről ne maradj szótlan, ne húzd a párnát a fejedre! ITT is kérhetsz segítséget, vagy hívd a Nane ingyenesen hívható számát: 06-80-505-101

 

[/message]

 

Tags:
Hidasi Judit

A Goodstuff Magazin alapítója, főszerkesztője, író, újságíró. Hisz a szavak erejében, a rock and rollban és a nőkben. (És persze a férfiakban...) Jelenleg hatodik könyvén dolgozik, Április út című regénye Szlovéniában érettségi tétel. Elkötelezett híve a szakmájának, az oktatásnak, és az új dolgok felfedezésének. Ide írhatsz neki: goodstuffmagazin@gmail.com Könyveit itt keresd:gabo.hu és publio.hu(És a könyvesboltokban.)

  • 1

You Might also Like

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *