LOADING

Type to search

Élem Főoldal

Engedj el, mert mennem kell. Tovább.

Share

Bocsáss meg. Bocsáss el. Tudod, nem te tehetsz róla. És még csak nem is én.  Egyszerre mindkettőnk és egyikünk sem.

Talán most azt gondolod, így keltem ma reggel. Hogy nincs előzmény, hogy ez amolyan női dolog; amire a férfiak sose fogják megtalálni az okot.

Talán azt hiszed, a döntésem hirtelen született, hogy kapkodok, és csak később jut eszedbe, hogy biztosan találtam valaki mást. 

Nem. Nem találtam, és nem is keresek. Még nem.

Nem jövök elő azzal, hogy legyünk barátok, hogy értékes ember vagy – jól tudod, hogy az vagy. Azt a közhelyet sem fogom elsütni, hogy jobbat érdemelsz nálam.

Nem jobbat, csak mást.

Úgy érzem, mi ketten kihoztunk mindent ebből a kapcsolatból, amit lehetett. Tökéletes ütemben haladtunk egymás megismerése felé, de ahhoz, hogy teljesen megismerjük egymást, egy élet is kevés.

Azt azonban már most is látom, hogy te és én két külön világ vagyunk. Valahányszor hátunkat a másiknak fordítva aludtunk el, sírtam, mert tudtam: hosszú évek alatt jutottunk idáig.

 Hogy honnan tudom: nincs tovább?

Onnan, hogy többször próbáltam jobbá tenni.

Emlékszel, amikor kértelek, hogy üljünk le, hogy beszéljük meg?

És arra emlékszel, hogy mindig fáradt voltál, nem értél rá, és a későbbiekben sem jöttél oda hozzám, hogy végre mosolyogva aludjunk el, annak a tudatában, hogy nem akarunk élni a másik nélkül?

Késő.

Mára kihúnyt a fény a szemünkből.  Az enyémből és a tiédből is.

Kérlek, engedj el. Adjunk egymásnak egy esélyt a boldog életre – először egyedül. Aztán talán valaki mással.

Nem tudok másképp búcsúzni tőled, hiszen szerettelek:

Bocsáss meg. Bocsáss el.

 

Tags:

You Might also Like

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *