LOADING

Type to search

Élem Főoldal

Ideje elengedni, ami soha nem volt a tiéd…

Share

Ő az, akibe kapaszkodsz, mert úgy jött, akár egy villámcsapás. Megérkezett, és az egész világ megváltozott. Miatta.

Ő különleges.

Nem minden nap találkozol ilyennel, mint ő. Az első perctől kezdve egy hullámhosszon vagytok, az ő szájából minden szó édes, kedves és érdekes. Végig csavarogjátok a várost, újra meg újra. Reggel friss kalácsot esztek a péknél. Még meleg.

A szemének gödrében (pontosan tudod) van egy ránc, ami csak akkor látszik, amikor mosolyog. A hajának olyan az illata mint a víznek. Furcsa, hogy a víznek lehet illata, de lehet. Neki van. A bőre érdes, és nem érted, hogy hogy lehet ez, mert az érintése puha. Erős, határozott, de mégis puha.

Éjszakákat beszélgettek át, egymás karjaiban alszotok el. Tökéletes minden. Tökéletes az élet.

Az idő megállt.

Aztán mégsem. Mert búcsúznotok kell. Tovább kell lépnetek az életetekkel. Ő persze ezt is jól csinálja. Semmi érzelgősség, csak éppen a szíved… Na az most megállt picit, pont mint az idő. Majd hívjátok egymást.

Majd jelentkeztek. Majd találkoztok, ha megint egy városban lesztek. Vagy egy földrészen. Vagy egy időzónában…

Tovább lépsz.

Teszed a dolgod.

A furcsa az egészben, hogy a legváratlanabb helyzetekben jut eszedbe. Egy kalapról, egy tetoválásról, egy elsuhanó motorról. És persze a vízről. Azon ritka napokon, amikor van időd elmélázni megkérdőjelezed, hogy jól tetted-e.

Tényleg tovább kellett lépned? Nem lehet, hogy inkább maradnod kellett volna, hogy másként kellett volna döntened?

Mi lett volna, ha… Ha az idő és a hely, (és a szerencse) a te oldaladra áll. Ha tényleg tartottátok volna a kapcsolatot, ha tényleg kimondtad volna akkor és ott, amit tényleg éreztél. Azt, hogy szereted.

Szeretted?

Nem tudod már mi a szerelem. Vagy mégis?

A valóság (az a szemét) persze egészen más.

Ő ugyanis soha nem volt a tiéd.

Ami a tiéd, az az emlék róla, a szerelemről, ami jött, akár a nyári vihar, és úgy is ment.

Az emlék csodálatos, az érzés is az, néha még remeg a gyomrod miatta. Persze, hiszen könnyű volt minden. Vele az volt. Felelősség nélküli, határok és konvenciók nélküli.

Pont mint ő.

De jó, ha tudod, hogy ő soha nem volt a tiéd. És te sem az övé.

Ma már miatta (is) vagy, aki vagy.

Ő is a részeddé vált.

 

 

 

Ideje, hogy megbocsáss magadnak…

A szavakért, a tettekért, a meg nem történt dolgokért. Azért, mert ha nem teszed, nem tudsz tovább lépni. A szavakért, amelyeket kimondtál. Dühből, szeretetből vagy csak azért, hogy kitöltsd az űrt a beszélgetésben. Tudtad, hogy hiába, mégis belül azt üvöltötted, hogy ki kell mondanod. Kimondtad hát. Pedig …

Tags:

You Might also Like

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *