LOADING

Type to search

Élem Főoldal

Kulcs a nőhöz: a dicséret, avagy mindennapi drogunkat add meg nekünk ma

Share

Sokszor úgy érezzük, hogy nem kapunk elegendő dicséretet és elismerést életünk párjától. Elgondolkoztunk, hogy is van ez… Pedig a feladat nem olyan bonyolult.

Vegyük azt a teljesen hétköznapi jelenetet, amikor anya megfőzi az ebédet vagy a vacsorát, tök mindegy. Étele válogatja, de ez mindennel együtt eltarthat akár egy óráig is, főleg, ha több finnyás is van a családban és azt szeretnénk, hogy ők se haljanak éhen. Majd körülbelül tíz perc alatt végbemegy a pusztítás és néhány maszatos tányéron és egy rakat koszos edényen kívül más nem marad. A végén mindenki egy másodperc alatt elhagyja a terepet, jó esetben miután mindenki megkajált, vagyis amikor már anya is mind megette. Az élet megy tovább, maximum az boldogíthat bennünket, hogy átmenetileg senki nem éhes.

De kérdem én, nem éreznénk egy kicsit jobban magunkat, ha például valaki az asztalnál azt mondja, hogy: „Ez valami fenséges volt, olyan jó, hogy ilyen finomakat főzöl.” Mert szerintem tíz családból kilenc és félben, ahol az anya rendszeresen főz, erről általában megfeledkeznek.

Persze, ahol olyan kitüntetett helyzetben van az anya, hogy csak három havonta egyszer kell főznie, azt meg szentté avatják. Mert olyan ritkán csinálja, hogy az már kuriózum. De aki hetente többször, ne adj isten, naponta főz, ott ez már a mindennapi rutin része és olyan természetes, hogy anya főz és enni ad az egész pereputtynak, mint a levegővétel. Most egy totál hétköznapi jelenetet emeltem ki, de tulajdonképpen lehetne ez bármi, kezdve egy jelmez elkészítéséről, az adóbevallás kitöltésén át, mondjuk egy nyaralás megszervezéséig.

Kívülről fújjuk a tudományos blablákat, hogy miért fontos annyira a dicséret.  Az elismerő szavaknak, pozitív megerősítésnek varázserejük van, ellentétben a szidással és az elmarasztalással. A gyerekeknél abszolút megfigyelhető, hogy olyan a dicséret, mint egy önbeteljesítő jóslat: a többet dicsért, pozitív hozzáállással fogadott gyerek rohamosabban fejlődik, míg a gyakran szidásban részesített gyerekek lemaradnak társaiktól. Vajon ez a felnőtteknél is így működik? Vajon mi nők is jobban teljesítünk, ha dicséretet és szép szavakat kapunk életünk párjától?

Talán nem vagyok egyedül, amikor úgy érzem, hogy jól esne valamivel több dicséret a férjemtől. De felnőttként miért jut ebből kevesebb? Olyan jó lenne, ha néha a szerelmünk is megdicsérne, vállon veregetne, hogy szép volt, szívem. Ezt most nagyon jól csináltad. Talán nem produkálunk mindennap egy kimagasló dolgot, és nem is kell állandóan dicsérgetni minket – hiszen nem vagyunk gyerekek. De azért valljuk be, az elismerés nekünk is jól esik.

Nyilván nem azt várjuk, hogy minden apró-cseprő dologért gügyögve simogassák meg a fejünket, de azért, a fenébe is már, vegyük már észre, hogy egész nap küzdünk. Hol a munkahelyen, hol a gyerekekért, a családért: hogy a maximumot adjuk magunkból, hogy ne fogyjon el a türelmünk és akkor se veszekedjünk, amikor már hulla fáradtak vagyunk, hogy legyen reggeliebédvacsora, hogy kibékítsük a gyerekeket, akik épp tizedszerre marják egymást. Hogy minden beleférjen a napba, amit elterveztünk, hogy ne legyünk házisárkányok és ne tegyünk megjegyzéseket a férjünknek, amikor már megint nem tudott elpakolni maga után.

Satöbbi, satöbbi, satöbbi… (és bizony jóóóóó sok satöbbi…)

Hiába vagyunk tisztában azzal, hogy mit tudunk és mire vagyunk képesek, azért mi is elakadunk néha, felőrölnek a hétköznapok és tényleg szükségünk van egy kis külső motivációra, némi támogató energiára.

Kedves Férjek, Nem férjek, Már Majdnem Férjek, Párok és Társak! Olyan nehéz ez? Tényleg olyan természetes minden, amit csinálunk, hogy már észre se veszitek? Még egy icipici dicséret se jár érte? Mert tök jó, hogy természetes és ti is tudjátok mennyi mindenre vagyunk képesek, de azért a fene egye meg! De most már tényleg…

Talán, felnőve az elvárások annyira megnövekednek, hogy nagyon nehézzé válik valami kiemelkedőt teljesíteni hétköznapokon. Valami olyat, ami kiválthatja a dicséretet. Pedig jól dolgozunk: mondjuk ügyvédként éppen ma sikerült megnyerni egy fontos pert, aztán ezerrel rohanás a gyerekekért az oviba, otthon jöhet a vacsi készítés, egy kis készülődés a holnapi ügyekre, közben játék, fürdetés, mese…

Egy nőnek, dolgozzék bármit vagy legyen akár háztartásbeli, jól esik, ha nem csak a klienstől vagy a kollégáktól kap vállon veregetést, hanem az élete egyik legfontosabb személyétől is hallhatja (néha), hogy: „Olyan boldog vagyok, hogy ilyen okos feleségem van!” vagy „Ezt nagyon jól megcsináltad!” Például.

Egyébként észrevettétek, hogy a nők könnyebben dicsérik egymást? A barátnőnktől előbb kapunk elismerő szavakat, mint a férjünktől. Talán mi nők, helyzeti előnyben vagyunk és jobban ismerjük egymást. Tudjuk mire van szükségünk. Ez nagy valószínűséggel borítékolható. De most akkor mi lesz, a nők már csak egymástól várhatják a dicséretet?

Talán felnőttkorunkra azért is fogyatkoznak meg a dicsérő szavak, mert már nincs szükségünk mások elismerésére, az önbizalmunk nem ettől fog dagadni, hanem saját magunktól. Nem kell már a külső boldogságforrás, a francokat akarunk függeni mások elismerő szavaitól. De a büdös életbe! Azért csak jó érzés mindenkinek, ha elismerik, amit csinál, legyen az bármilyen apró dolog is.

(És többet nem írom le, hogy a Fenébe már! Pedig magamban azt gondolom…)

Olvasd el ezt is:

Negyven vagyok és tök jól érzem magam, avagy elég legyen már a rinyálásból!

Annyi mindent mondanék arról, hogy milyen jó volt húsznak lenni, de most inkább azt mondom el, hogy *mennyire* jó negyvennek. Szöllősi Tímea jegyzete. Amikor tizenéves voltam, mindig nagyobbnak akartam látszani, minimum két-három évvel hazudtam magam idősebbnek. Persze ez az idő már a múlté, egy nő a harmincas éveitől …

Tags:
Szöllősi Tímea

Három gyermek anyukája, akinek gyermekkora óta dédelgetett álma az írás. Általános iskolás korában újságot készített saját magának, egy-két példány még mindig lapul valamelyik fiók aljában. Imádja a történelmi regényeket és a reneszánsz Angliát. Leghőbb vágya, hogy legyen még négy keze és napi 48 órája.

  • 1

You Might also Like

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *