LOADING

Type to search

Élem Inspiráció

Szerinted hülyén reagálok, szerintem meg megélem, amit érzek

Share

Ezt mondták. És fájt. Fájt, mert igaz? Fájt, mert sértődékeny vagyok? Fájt, mert hahó világ, idebenn érzések is vannak! 

Mindegy, miért. Fájt. Aztán leültem és gondolkodtam. 

Mi történt velem ebben az évben? 

Kirúgtak, átvertek, megcsaltak, elbuktam, elhagytak. 

És miként reagáltam én minderre? 

Ittam, ittam, sírtam, ittam, sírtam, sírtam.  Szidtam. Gyűlöltem. Öltem. Volna. Ha olyan ölős típus lennék, de nem vagyok. 

És közben haragudtam magamra. Piszkosul. Megszegve minden szabályt a pozitív gondolkodásról és a többi szivárványhányásról. 

Sürgettem magam. Jól van már! Ne siránkozz! Lépj már túl! 

Ezt követelte a környezetem, ezt követeltem én is magamtól. 

Sürgettem magam, de közben képtelen voltam mosolyogva tekinteni a világra. Arra a világra, ami úgy éreztem, csak és kizárólag ellenem van. Bántott az élet, bántottam magam. Vagyis így éltem meg. 

De nem engedhettem meg magamnak a gyengeséget. Mert az mégis milyen már… 

Nem hagytam időt arra, hogy igazán érezzek! Hogy megéljem, ami történik. Túl akartam lenni. Jól akartam lenni. 

Így kerültem ebbe a végeláthatatlan spirálba. Minél jobban át akartam lépni ezen, annál inkább mélyre taszítottam magam. 

Pedig valószínűleg már rég túl lennék. Túl lennék életem aktuális csalfa szerelmén, a melón, amit amúgy sem szerettem, és alapvetően úgy mindenen. 

Mi lett volna, ha egy kicsit csak úgy szeretem magam? És mondjuk elfogadom, hogy vannak érzéseim. És nem kérek elnézést értük. És ha egy kicsit megengedem, hogy igenis hülyén reagáljak. 

Amikor elengedem a kötelező pozitív gondolkodást, és MEGÉLEM, amit érzek. 

Mert lehet. 

Szabad. És nem, ettől nem leszek hisztérika. 

És ha valaki mégis ezt mondja? 

Akkor majd jól megsértődök. Vagy nem.

Csak érzem, amit amúgy is éreznék minden kötöttség nélkül. 

És nem kérek elnézést, hogy néha úgy igazán szarul mennek a dolgaim, és néha úgy igazán szarul is reagálom le. 

 

Mostantól meg van engedve. 

 

Tags:
Csepely Zsófia

Másodéves joghallgató, aki az írást még csak most becézgeti. A vasszigor jog és az ábrándos irodalom egyéjszakás kalandjából született meg. Kiolthatatlan tanulási vágy, örökös ismerkedés az élettel - így telnek az átlagos hétköznapok. Éppen átlépve a második X-et még hisz a tökéletes társban, vagy annak híján a tökéletesen megírt szerelmi történetekben.

  • 1

You Might also Like

3 hozzászólás

  1. Timi 2019-12-06

    Ezekből egy is épp elég. Én is ott vagyok, de én megengedtem az összeomlást. Most először az életben. Nehéz belőle felállni, de azt mondják, megéri, mert új ember leszel. Teljesen új. Visszakapod a lehetőségeidet. Még nem érzem, de már talán nem az alján vagyok a gödörnek. Nehéz. Minden nap egy csata.

    Válasz
  2. Magdi Biri 2021-05-13

    Nagyon szeretem az írásaid. Olyan mintha tudnád, aktuálisan mi az amiben épp benne vagyok. Erőt, reményt és kitartást adnak, hogy kiálljak magamért, ami a legnehezebb számomra.
    Hasonló lelkületűek vagyunk, az már egyszer biztos. 🙂
    Továbbra is add magad. 🙂

    Válasz
  3. Mónika Farkas 2021-05-23

    Nagyon szeretem az írásaid. Olyan mintha tudnád, mi az amiben épp benne vagyok. Reményt és kitartást adnak, hogy kiálljak magamért,
    Hasonló lelkületűek vagyunk, az már egyszer biztos.
    Továbbra is add magad. Imadlak és mindig arról írsz amit ép érzek ,köszönöm 😚

    Válasz

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *