LOADING

Type to search

Élem Inspiráció

Hol vagytok régi lányok? Hol vagytok régi srácok?

Share

Volt egy barát, kék szemű, aki már nincs … Pedig esküdtünk az égre, hogy soha nem hagyjuk el egymást…

Volt egy barát, aki négy évig volt velem, és minden nap mellettem ült. A leghangosabb nevetése volt, ami rázta az iskolát. Vele cigiztem életemben először, és vele ittam vodka narancsot először. Azt is tőle tudom, hogy milyen volt gyereknek lenni egy kisvárosban, ahol mindenki ismert mindenkit, hogy milyen volt, amikor a nyári napon feküdtünk a filléres strandon, és vihogtunk órákat a fiúk hülyeségein. Egy másik kontinensen él, és ha eszembe jut, a zene jut eszembe róla.

Volt egy barát, a beteg, akit gyerekfejjel temettünk el, mert rákja volt. Csontrák. Gipszben élte utolsó hónapjait, és mind azt hittük, hogy meggyógyul. Mind azt hittük még gyerekfejjel, hogy egy olyat mint mi, egy kamaszt nem visz el a halál. Nem lehet. Ő vigasztalt minket, amikor kiderült, hogy nem gyógyult ki, hogy meg fog halni, hogy hiába a kemó. Hiába minden. Először láttam apát sírni fia temetésén. Vihetnék virágot a sírjára, amikor haza megyek. De nem teszem. Képtelen vagyok.

Volt egy barát, aki olyan volt, mint a többi fiú. Magas volt, és vékony, kosárlabdázott, mint mindegyik másik a gimnáziumban. Születésemtől fogva ismertem, és szerettem, és nem hittem el a károgóknak, hogy nincs barátság fiú és lány között. Nekem, ő volt a barátom. A kispadon ülve még mindig emlékszem, hogy milyen szaga volt a csarnoknak, hogy milyen hangja volt a labda pattanásának, hogy milyen fontos volt, hogy ki, milyen számot kapjon a mezére. Mindegyik fiú a nagyokra akart hasonlítani. Boldog vagyok, mert boldog.

Volt egy barát, aki először mentett meg önmagamtól. Attól a lánytól, akivé tizenévesen váltam, akinek elege volt a szüleiből, a kisvárosból, de nem értette a nagyvárost, és nem értette a szerelmet sem. Rosszul választott. Aztán jött ő, a vörös hajú lány, aki rendet tett bennem, aki megfogta a kezem, és éjszakákon át hallgatta a zokogásom. Aki órákat ült mellettem, hogy egyek, mert látta, hogy baj lesz, hogy elfogyok. És el is fogytam. Ő volt az egyetlen, aki megértette, hogy miért.

Volt egy barát, a barna szemű, aki éjszakákon át ült velem egy autóban, és csak beszélt, csak beszélt, csak beszélt. Aztán vezetett, és mentünk máshová, és szívtuk a cigarettát, és beszéltünk, és kimartuk az éjszakából ami benne volt, mert minden este volt benne valami. Ő vitt bele az első szerelembe, (pontosabban lökött) és soha nem lehetek elég hálás neki ezért. Ő tudta, hogy kell nekem. Hogy kellett nekem az a szerelem, még akkor is, ha belehaltam minden nap. De ő ott volt, és barát volt. És fogta a kezem.

Volt egy barát, aki testvér volt. Aki minden nap jött, aki minden nap hajnalig maradt, akivel végigcsavarogtam az egész szigetet, az egész felnőtté válást, és aki annyira feltételek nélkül szeretett, mint senki. Vízszínű haja volt, és barna lábfeje. Mintha mindig nyár lett volna ott, ahol volt. Észre kellett volna vennem, hogy elveszítjük egymást. Soha nem vettem észre.

Volt egy barát, aki sokan volt. Sokan voltunk együtt… Rengetegek voltunk együtt, és néha úgy éreztem, érinthetetlenek vagyunk. Pedig nem voltunk, istenem, dehogy voltunk…

Volt egy barát, egy kék szemű fiú, aki csak barát volt. Társam a magányban, társam a hajnali mozizásban, a hajnali filmezésben, a hajnali beszélgetésekben, amelyeknek soha nem lett végük, mert másnap folytatódtak. Minden este kajarendelés, minden este három-négy film, rengeteg kóla, és megváltó dialógusok arról, hogy miért nem vagyunk nyomorultak. Kicsit azok voltunk, de remekül szórakoztunk rajta.

Volt egy barát, aki mindenre borral felelt, és egy idő után beláttam, hogy igaza volt. Ő volt a második, aki megmentett önmagamtól, mert megmutatta, hogy az életet nem kell annyira komolyan venni. Magamat pedig még kevésbé. Úgy hiányzik minden borosüveges estémből, mint egy darab belőlem. Úgy hiányzik a régi énem is, aki mellette tudtam lenni.

Ma már nem tudok. Más vagyok. (Tényleg?)

De volt egy olyan barát is, akiben zene van akkor is, ha nincs, és ezt csak ő érti, ő, aki levert egy képet, és ezzel egy egész regényt inspirált, és tudnia kell, hogy ő nem VOLT, hanem van, és van az a tálca pálinka, amire örömmel gondolok, pedig szinte lehetetlen, hogy egy tálca pálinkára örömmel gondoljak. Ő is egy a régi lányok közül, aki legyen, mindig legyen, mert különben ennek az egésznek semmi értelme, ha nincsenek ők.

Hol vagytok régi lányok? Hol vagytok régi fiúk? Mikor történt, hogy már nem vagyunk egymásnak? Mikor történt, hogy már nincs szükségünk egymásra? Mikor történt, hogy megváltoztunk, hogy eltávolodtunk, hogy mások lettünk?

Tényleg mások lettünk?

Miattatok, értetek, vagyok, aki vagyok.

Köszönöm.

Olvasd el ezt is:

Te is X generációs vagy? Akkor mi félszavakból is megértjük egymást…

Mert ugyanabban a homokozóban dobáltuk a lapátot a nyolcvanas évek elején, ami nem volt EU konform, és amit már hiába keresünk anyánk háza előtt… Szerintem te ugyanúgy emlékszel az ovis tea ízére, ami citromos volt és baromi édes, és langyos, de én még mindig szeretem, és ha néha egy lángososnál elkapom az ízt, …

Tags:
Hidasi Judit

A Goodstuff Magazin alapítója, főszerkesztője, író, újságíró. Hisz a szavak erejében, a rock and rollban és a nőkben. (És persze a férfiakban...) Jelenleg hatodik könyvén dolgozik, Április út című regénye Szlovéniában érettségi tétel. Elkötelezett híve a szakmájának, az oktatásnak, és az új dolgok felfedezésének. Ide írhatsz neki: goodstuffmagazin@gmail.com Könyveit itt keresd:gabo.hu és publio.hu(És a könyvesboltokban.)

  • 1

You Might also Like

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *