LOADING

Type to search

Élem Inspiráció

7 dolog, amiről azt hiszed a padlóra küld, pedig nem!

Share

Mindnyájunk életében akadnak olyan események, amiket túl nagy falatnak vélünk, és attól félünk, megakad a torkunkon. De még mindig itt vagyunk: feldolgoztuk őket.

Van, hogy hetekig, sőt; hónapokig nem bírsz másra gondolni, csak arra a változásra, ami tönkre vágta a mindennapjaid olajozott rutinját, és új – ismeretlen- utak felfedezésére késztetett. Aztán, átmész az elvesztett dolog gyászának összes fázisán és évek múlva visszatekintve már nem is tűnik olyan vészesnek, akár még képes vagy azt is belátni, hogy egy bizonyos szempontból hasznos volt ez a kanyar a sorsod alakulásában.

A szülők válása

A szüleink a gyökereink ezen a Földön. El se tudjuk képzelni őket külön-külön! Ezért mégha felnőttként is történik meg velünk, hatalmas törést jelent, amikor bejelentik, hogy válnak – ám legtöbbünkkel, jóval korábban; gyermek- vagy épp kamaszkorban esik meg a dolog.

Baromi nehéz kezelni a helyzetet és hosszú időre akár hite vesztetté is válhatunk miattuk az örök szerelemben (szeretetben). De azt mindenképp be kell, lássuk: ez az ő történetük, és nem törvényszerű, hogy a mi házasságunk is így végződjön. Szeresd őket továbbra is, és ne felejtsd el, mit tettek érted.

Az első „nagy Ő” elvesztése

Az első a legnehezebb: az első igazi szerelem (és annak elmúlása), az első együttélés (és külön költözés), az első jegyesség (és annak felbontása). Az első nap, amikor úgy mész haza, hogy senki sem vár, az első este, amikor egyedül alszol el. Nincs rá alternatíva, ezt nem lehet megúszni! Amikor benne van az ember, kicsit belehal, de végül mégis túléli. Egy biztos: a magány, a „miért?!”-ek dédelgetése rossz taktika. Tombolj, légy nyitott minden újra és a lehető legkevesebb időt töltsd otthon –a korábbi szerelmi fészketekben-, ahol minden rá emlékeztet.

Újra szinglinek lenni

… És a szakítást követő sikeres lábadozást egy újabb mélypont követi: amikor szembesülsz azzal, hogy az elmúlt pár évben (esetleg évtizedben) mennyit változott a szingli húspiac. Legtöbbünk annyira megszokta a kiszámítható, megbízható, stabil párkapcsolat nyújtotta biztonságot, hogy kezdetben semmi kedve megint beszállni a „versenybe” – a jó pasikért. Mert bizony a még nem foglalt, de valamire való hímek száma a kor előre haladtával egyre csökken, a rájuk jutó nők meg mintha mindig csak többen lennének! Jó tanács: ne akarj a tömeggel haladni és higgy. Higgy magadban és abban, hogy valaki… valahol… Téged keres.

A legjobb baráttól messzire kerülni

Kamaszkorban ’a barátság a legfontosabb’ eszmére esküdtünk fel, ám húszas-harmincas éveinkben teljesen normális módon, a majdani családalapításhoz nélkülözhetetlen párunkat keressük és minden mást e mögé sorolunk.

Így eshet meg az, hogy egy szép napon a legkedvesebb barátnőd, akivel gyerekkorotok óta mindent együtt csináltok, bejelenti, hogy külföldre költözik: a szerelme után megy. A sértődéstől a féltékenységen át a letargiáig; mindenféle érzésen keresztül esel, de amikor lenyugszol és rájössz, hogy a barátságotok nem szűnik meg, egyszerűen csak új dimenzióba kerül, alig várod, hogy hetente kétszer egy kiadósat dumáljatok viberen. A valódi kapcsolatokat több száz kilométer sem szakíthatja el.

Egy kerek életkor betöltése

Kinek a huszonöt, kinek a harmadik x, kinek a harmincöt betöltése a mérföldkő; a „merre tartok”-kérdések kritikus pontja. Akárhogy is, legalább egyszer az életben mindnyájan eljutunk oda, hogy a szülinapunkon nem ünnepelnénk, hanem legszívesebben kipukkasztanánk az összes lufit, és megfordul a fejünkben, hogy ha még egy social médiás köszöntés érkezik, letöröljük magunkat az oldalról.

Amikor mi elértünk ehhez a krízishez, a helyett, hogy a saját sajnálkozásunkba fulladtunk volna, elhatároztuk, hogy tiszta lappal indítunk és sorra vettük; valóban mit értünk el eddig és még mit szeretnénk – kezünkbe vettük a sorsunkat, mert tudtuk, hogy nem evickélhetünk tovább a part mentén, nincs már rá idő!

Az első munkahely-váltás

Jó állást találni elég rizikós küldetés manapság; gyakran még a három hónapos próbaidő alatt sem derül ki, hogy mondjuk szemét a főnök, sok a túlóra vagy, hogy egyáltalán nem ez az a munka, amire vágytál. Ezt a bizonytalanságot tetézi még az a kudarcélmény, amit akkor élhetsz meg, ha nem önszántadból kényszerülsz a munkahely-váltásra. Adj magadnak időt; átrágni, feldolgozni az eseményeket, és bízz az ítélőképességedben: jól választottál. Ne rágódj túl sokat azon, hogy kirúgtak, inkább vond le a tanulságokat; mit ronthattál el. Ha pedig úgy érzed; semmit, akkor meg fogd fel úgy, hogy egy értékes munkaerőt vesztettek el – ők sokkal jobban megszívták, mint te!

Az utolsó nagyszülő elvesztése

Egy szerettünk eltávozása mindenképp a legmélyebb traumák közé tartozik, nem beszélve arról, ha közeli rokon az illető. Ám, amikor a drága nagyszüleink közül az utolsó is elmegy, a gyászba valamiféle furcsa „végleg felnőttem”-érzés is vegyül. Hiszen a nagyszüleink azok, akiknek akár negyven éves fejjel is a kisunokái; a szíve csücskei vagyunk, süteménnyel várnak, ha meglátogatjuk őket és mindig ellátnak egy-egy  bölcs élettanáccsal, ami felbecsülhetetlen – mégha olykor csak bosszankodunk rajtunk és legyintünk is rájuk.

Gyakran és szívesen emlékszünk vissza rájuk a többi unokával, és azt hiszem, ez az, ami örökre köztünk tartja őket!

A listánk összeállítása közben rengeteg fájó emléket poroltunk le, ami akár újabb traumát is okozhatott volna, mégis: sokkal inkább azt éreztük; elmúlt. De jó, hogy elmúlt, de jó, hogy túl vagyunk rajta! Ezek mind-mind megtörténtek velünk, az életünk részét képezik, és lenyomatot hagytak a személyiségünkben.

Olvasd el ezt is:

45 bölcs tanács az élethez egy 90 (!) éves embertől

Sokat megélt, sokat látott… Érdemes elgondolkozni, mert nem légből kapott idézetekről van szó, és nem is a nagy “megmondóktól” származik, hanem egy egyszerű embertől, aki olyan mint te, éppen ezért olyan dolgokat tud mondani, ami a te számodra is hasznos lesz. Ha az életben problémád van mindenki kéretlen tanácsokkal …

Van más életcélom is, mint a házasság… nem is egy!

Hogy szeretnénk-e majd egyszer puccos esküvőt? Naná! (Melyik nő nem?) De azért nem csak ebből áll az életünk; célok egész sora várja még a megvalósítást… Ha végig nézünk a mögöttünk álló éveken, majd a messzi jövőbe tekintünk, jónéhány képkocka lepereg. Mi az, amit meg kellett volna tennünk (esetleg …

Tags:
Plézer Panna

Nomen est omen – avagy a név kötelez; de Panna nem csak az alliterációt használja szívesen írásaiban, hanem minden egyéb költői eszközt is. Kamasz korában kétszáznál is több verset írt, azóta viszont átnyargalt a prózai vonalra. Főállásban irodavezetőként tevékenykedik egy építőipari közbeszerzésekkel foglalkozó cégnél, amit ugyan nagyon szeret, de a hobbiját; az írást talán még ennél is jobban. Cikkei megírásakor gyakran felhasznál angol irodalmat is; szívesen fordít és fogalmaz át (egészít ki saját véleményével) idegen nyelvű írásokat. Napi Panni elnevezéssel egy népszerű közösségi portálon rendszeresen – és kissé rendszertelenül- posztol az Élet „nagy dolgairól”.

  • 1

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *