LOADING

Type to search

Élem Főoldal

Miért esnek szét olyan könnyen a párkapcsolatok? Többek közt ezért…

Share

Miért olyan borzasztó nehéz megtalálni a társunkat? Miért vagyunk tele kudarcélményekkel, ha a szerelemről van szó? Miért vált olyan rettenetesen bonyolulttá, hogy egymásra találjunk? Elfelejtettük már, hogy mi a szerelem?

Minden olyan racionálissá vált. Mindent követünk, írunk, szervezünk, mérlegelünk. Amikor az érzelmekről van szó akkor is így van. Nem gázolunk bele az őrületbe a magunk kedvéért, hiszen bármennyire is szajkózzuk, hogy “nekünk nem számít mit gondol a világ rólunk” nagyon is számít. Nagyon is számít, hogy kinek látszunk.

Nem készültünk fel arra, hogy áldozatokat hozzunk, hogy kompromisszumokat kössünk. Nem vagyunk készek arra, hogy szeressünk feltételek nélkül. Könnyen kell minden. Úgy kell minden, ahogy van. Nem halkabban, nem kerekebben, nem hangosabban. Azonnal ítélkezünk, és azonnal kiszállunk. Elengedjük a kezét, ha már nem elég érdekes. Mert annyi minden más van, ami után rohanhatunk. Ahol nem kell (?) áldozatot hoznunk, kompromisszumot kötnünk.

Nem a szerelmet keressük, hanem az izgalmat. A kielégülést az életben, a megnyugvást, hogy nekünk ez is sikerült, hogy mi ezt is meg tudjuk csinálni. Nem olyan kell, aki megért, hanem akivel át lehet élni még több izgalmat, még több élményt, és még több posztolásra váró eseményt. Úgy töltünk időt együtt, hogy nem lesznek belőle emlékek – csak fotók.

Azt hisszük a csendes unalmas, a lassú pedig béna. Nem kell olyan, akinek gondjai vannak, aki megfejtésre szorul, hiszen akkor mi lesz a bulival? Mi lesz a közös élményekkel? Nem hiszünk az apránként felépülő dolgokban, mert azonnal a hatalmas dolgokra vágyunk. A kapcsolatainkban is.

Rengeteg ember vesz minket körül, és már nem tudjuk milyen, amikor kettesben vagyunk, amikor csöndben vagyunk. A találkozóinkat zajos helyekre szervezzük, amikor elakadunk a beszélgetésben a telefonunktól várjuk a segítséget. A technológia közelebb hozott minket. De annyira közel, hogy már levegőt sem tudunk egymás nélkül venni.

Egész nap csetelünk, vájberezünk, fészbukozunk, sznepcsetezünk, videótelefonozunk, és mire a nap véget ér, már nincs miről beszélnünk. Belesüppedünk a fotelünkbe, belesüppedünk a kapcsolatunkba, ami kényelmes, és körbe ölel. Nincs mit megfejteni benne, nincs mit kérdőre vonni, nincs mit fejleszteni.

Annyi időt töltünk egymással, hogy nincs időnk arra, hogy együtt legyünk. A telefon leváltotta az intimitást az életünkben, megkönnyítette a nehéz dolgok közlését. Online ismerkedünk, online kommunikálunk, online élünk, online szakítunk. Közben pedig elment mellettünk a kapcsolat, elment mellettünk egy ember anélkül, hogy megismerhettük volna. Maradt ami az elején volt: egy vállalható fénykép, ami mellé beteggeltük magunkat.

Instant elismerésre vágyunk mindenben. A munkánk, a lakásunk, a pénzünk, mind-mind azért van, hogy másoknak is tessen. A kapcsolatainkat a külsőségek alapján választjuk. “Milyen szépek vagytok együtt!” “Köszi!” Jól választunk, olyat, aki másoknak is tetszik. Azt hisszük, hogy ez dönt arról, hogy jók vagyunk-e együtt. Visszajelzés függők vagyunk, a kapcsolatainkban is. Felnőtt viszonyokra vágyunk, miközben az út, ami oda vezet túl rögös, túl bonyolult, és gyakran túl fájdalmas is. Ami pedig bonyolult és fájdalmas nem fér bele az életünkbe. Szabadulnánk tőle. Hiszen lépni kell azonnal tovább, egy újabb kaland, egy újabb izgalom felé.

Nincs időnk, és nincs türelmünk.

(Szinte) mindenki fóbiás, és fél az elköteleződéstől. Nem akar kapcsolatot, nem akar közös ágyat, közös asztalt. Csak szerelem legyen, csak “lelkitárs” legyen, csak az izgalom legyen. Hiszen úgysem tervezünk sokáig egy helyen maradni. Új izgalom kell, új kihívás, új állás, új város, új ország. Nincs erről mint beszélni, menni kell…

A gondolat, hogy egy emberrel éljük le az életünket rémisztő. Még az is, hogy megpróbáljuk.

A mi nemzedékünk szexuálisan felszabadult. El tudjuk választani egymástól a szex mindenféle formáját. Van egészségügyi, baráti, vigasztalós, egyéjszakás, a “nemjelentsemmit”, a “bevoltamrúgva” és a “bosszú szex”. Ma már az a furcsa, aki nem csinálja csak azért, mert megteheti. Ma már az a furcsa, akinek érzések kellenek hozzá. Ma már az a ritka, aki ezt fel is vállalja. Nincsenek tabuk, nincsenek felfedezetlen területek. A kielégülés mindenkinek jár, akkor is, ha éppen nincs kapcsolata. Átmeneti izgalmakra vágyunk a szexben is. Nincsenek következmények, nincsenek vállalások, nincsenek érzelmek sem.

Kiégünk.

Mert mi vagyunk a generáció, akinek minden jár. Aki mindent megérdemel.

Logikusan gondolkodunk, logikusan érvelünk kapcsolataink mellett, és kapcsolataink ellen is. Nem hozunk döntéseket őrült ötletekből, nem utazunk át országokat, hogy lássunk valakit, nem esünk szerelembe csak azért, hogy szerelembe essünk. Mindig a következő lépést nézzük. A logikát. Azt, hogy megéri-e szeretni.

Fenébe a logikával!

Hát persze, hogy meg. Még akkor is, ha beledöglök.

Magányos nemzedék? Soha nem volt még ilyen nehéz társat találni…

Kinek ne lenne elege abból, hogy manapság öt másodperc leforgása alatt döntik el, jobbra vagy balra húznak minket a Tinderen? A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű… És mi van akkor, ha “fent sem vagy a tinderen”? Kezdjük az elején! A modern társkeresési szokások látszólag szörnyen leegyszerűsödtek és felszíne…

Miért maradok? Mert szeretlek…

Pedig sokszor csaptam már ököllel az égbe, hogy elég volt, most elmegyek. De ez nem az a kapcsolat. Ez nem az a szerelem. Nem hallgatok már senkire. Nem beszélek már senkivel a gondjaimról, a gondjainkról. Úgy érzem, ha ezt tenném elárulnám magunkat, elárulnálak téged, hiszen te vagy a legjobb barátom.

Tags:
Hidasi Judit

A Goodstuff Magazin alapítója, főszerkesztője, író, újságíró. Hisz a szavak erejében, a rock and rollban és a nőkben. (És persze a férfiakban...) Jelenleg hatodik könyvén dolgozik, Április út című regénye Szlovéniában érettségi tétel. Elkötelezett híve a szakmájának, az oktatásnak, és az új dolgok felfedezésének. Ide írhatsz neki: goodstuffmagazin@gmail.com Könyveit itt keresd:gabo.hu és publio.hu(És a könyvesboltokban.)

  • 1

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *