LOADING

Type to search

Élem Főoldal

Túl vagyok egy csomó kapcsolaton, mire várjak még?!

Share

Néha úgy érzem, hogy már semmi új nem jöhet… Hogy már senki új nem jöhet. Láttam már mindent, ismerem már az összes trükköt, és egyáltalán nincs kedvem egy újabb játékhoz…

Feltett lábakkal, rózsaszín köntösben szürcsölöm a konyakomat, háttérben harminchárom macska nyekereg, és mosolyogva nézem a Szerencsekerék ismétlést, időnként a megoldást is beordítom a TV-nek.

Szinte sikítva ébredek fel, riadtan az arcomhoz nyúlok, hogy megbizonyosodjak arról: ez csak álom, és nem vagyok 84 éves macskás néni. Nem az a szomorú, hogy most ezt álmodtam, hanem az, hogy ez zsinórban a negyedik alkalom a héten. Hol valami béna mexikói sorozat megy, hol ezek a kvízműsorok. Egyáltalán létezik még a Szerencsekerék?

Mostanában újra az az agyalós szingli lettem. Nem szeretem ezt a részt. Tudniillik az egyedülállóság is fázisokból áll. Van, amikor szánalmasnak érzed magad, értelemszerűen ez az eleje, e mellé még társul a friss szakításélmény és a keserű gyűlölet az ex iránt. Aki természetesen boldog. Azóta is. Azóta is ugyanazzal a rüfkével.  Na, nem mintha csekkolnád az adatlapját.

Ezt követi az az egyhangú rész, amikor szomorú sem vagy már, de azért a mosolyod sem őszinte, amikor arról faggatnak: Ugye, jól vagy már?

Relatíve hamar felváltja mindezt a boldog ÉS egyedülálló szakasz. Tudod, amikor átszakítod vígan kacagva a célszalagot, nem görcsölsz nap mint nap, nem ordítod öklödet rázva az ég felé, hogy miért pont én? Mit várhatok még az élettől? Várjak-e még egyáltalán?

Vidáman éled a mindennapjaid, nem bánod, hogy most nincsen semmi dráma az életedben. Esetleg várod a nagy Ő-t, vagy azt a meghatározó szerelmet, aki a nagy Ő előfutára. Elkezdted azt a bizonyos listát, amely a „Mindig is meg akartam tenni, de pasim egy béna alak volt hozzá” dolgokat tartalmazza. Már rengeteg csirkesalátát megettél egyedül a parkban, már mind a három kerületi könyvtárba beiratkoztál és letöltötted a Rubint Réka összest.

Alattomosan kúsznak be ezek az idétlen gondolatok a hétköznapokba. Eleinte csak arra leszel figyelmes, hogy csókolózó szerelmes párokat figyelsz tágra nyílt pupillákkal az utcán. Akik persze ezt észreveszik, és ijedten arrébb iszkolnak, te pedig zavartan a hajadba túrsz és elindulsz a másik irányba reménykedvén, hogy senki nem néz teljesen hülyének. Sokkal rosszabb, amikor már játszótereknél állsz meg egy-egy rövid harminc percre, és szinte vicsorogva bámulod a kölyköket. Némelyik felsír, az anyjához rohan, de nem veszed magadra.

Gyanakodni akkor kezdesz igazán, amikor már a romantikus vígjátékokon is bömbölsz. Nem érted. Hogy lehet visszafelé haladni a fázisokban? Erről nem volt szó, úgy volt, hogy csak előre és majd jobb lesz és az idő segíteni fog…

Igen, valahol itt tartottam jó magam is, amikor megjelentek ezek az álmok. Éjszakánként, amikor már képtelen voltam visszaaludni, végiggondoltam a szerelmi életem. Újra és újra. Visszaemlékeztem az összes Matyira, Bencére meg Krisztiánra, és a többi vagány nevű úriemberre, akiket nagy szerelmeknek hittem. Felidéztem a Táncost, a Katonát, a Pszicho-t, meg a Mérnököt. Emberek, akiket egyáltalán nem hittem nagy szerelemnek. Srácok és férfiak, akik jöttek, aztán mentek. Előhúztam a legmélyebb gondolati bugyrokból a névtelen flörtöket. Annyi ilyen beszélgetésen vagyok túl, hogy már bevett szövegem van ezekre a helyzetekre. Ki vagyok, honnan jöttem, merre tartok…

És nem találom. Nem találom azt, akire várok.

Pedig én aztán jól ismerem a férfiakat. A kapcsolatokat. Kismilliónyi félresiklott viszonyt hallgattam végig a zokogó barátnőktől, végignéztem a kiabáló ismeretlenek harcait, akik nem találtak jobb helyet a szakításra egy buszmegállónál.

Mindig tudom, melyik mondat érkezik a másik után, és őszintén mondom, végtelenül belefáradtam. Ugyanolyan unalmas lettem, mint ezek az idétlen ismerkedések mindenféle véletlenszerű helyen. Előre tudom, melyik poént kell elsütni ahhoz, hogy én legyek a vicces lány. Tudom, melyik komoly aktuálpolitikai kérdést kell megvitatni ahhoz, hogy értelmesnek tartson az illető. Tudom, mikor kell előhozakodnom a karrierálmommal ahhoz, hogy belevaló és céltudatos nő legyek a szemében.

Sokaknak csak a felszínt mutattam, mert éreztem – legalábbis sokáig hittem -, hogy vár még az a valaki, akinek kitálalhatok mindent.

De most már túl vagyok annyiféle kapcsolaton, megannyi ismeretségen és már csak azt szeretném kérdezni, mire várjak még? Várjak még?

Ne legyél már mindig ilyen pesszimista!” – mondják nekem a mindentudó ismerősök.

Aztán elgondolkodom azon, hogy velem van baj. Mert még sem lehet mindig ujjal mutogatni másokra. Nem lehet mindig az a helyzet, hogy a férfiakkal van a baj!

Aztán a barátnőim órákig tartó fejmosásban részesítenek, jelesül, hogy felejtsem el ezt a baromságot, hát hogy lenne bármi gond velem!

Aztán megint oda lyukadok ki, hogy persze, türelmesnek kell lenni, mert majd jönni fog és szuper lesz. És pónik rohangálnak a fejemben, és csodaszép pillangók szállnak a gyomromban.

Na de kérem, valahol a türelemnek is van vége, nem igaz? Valahol lennie kell egy pontnak, amikor beismeri az ember lánya, hogy hiába vár. Megjelenik egy idegesítő hang a fejben, ami azt sipítja: Hé, te! Ne várd tovább! Fogadd el! Ez vagy Te, a Macskás nő!

Léteznek a kapcsolatfüggők, akik amint kilépnek az egyikből, már egy új ember karjába érkeznek és csodásan elvannak így. Van, aki arra született, hogy kapcsolatban legyen. Mindig. És lehet, hogy vagyok én, aki nem erre lett teremtve. Lehet, hogy az univerzum azt szánta nekem, hogy egyedül boldoguljak.

Hogy legyek boldog így.

Egyedül. (?)

Nyitókép forrása

Tags:
Csepely Zsófia

Másodéves joghallgató, aki az írást még csak most becézgeti. A vasszigor jog és az ábrándos irodalom egyéjszakás kalandjából született meg. Kiolthatatlan tanulási vágy, örökös ismerkedés az élettel - így telnek az átlagos hétköznapok. Éppen átlépve a második X-et még hisz a tökéletes társban, vagy annak híján a tökéletesen megírt szerelmi történetekben.

  • 1

You Might also Like

5 hozzászólás

  1. Bobesz 2017-08-21

    Ki vagy?
    Néha eléggé, de ki nem? Számomra a vöröske a szomszéd szobából akit oly könnyű volt anno zavarba hozni. 🙂
    Honnan jöttél? Merre tartasz?
    Ezt csak te tudhatod. Bármerre is vigyen az utad, emlékezz mikről meséltem én. 🙂 Ès fogadd meg a saját tanácsod, élj meg mindent, legyen az fájdalom vagy öröm.

    Ja még valami. Tudtommal te nem is lehetsz Macskás nő! 😀 Nem a te jövődet álmodod. 😉

    Válasz
  2. Tumpel 2018-04-16

    Hölgyem! Te nem szereted magad. Kifejthetném, de szükségtelen. Ha megfog az üzenet elgondolkozol rajta, és keresni fogod a megoldást. Ha nem, akkor vagy én tévedek vagy te 🙂 Mindenesetre drukkolok!

    U.i.: Respect az nyíltságért. Szépen fogalmazott írás!

    Válasz
  3. Timi 2019-07-21

    Mintha rólam szólna. 😲

    Válasz
  4. Ani 2020-10-24

    Sioem gondoltam, hogy valaki más is érzi ugyanezt, és ugyanazokat a fázisokat éli meg. Köszönöm, hogy leírtad. Talán segít,…. Nem vagy egyedül az érzéseiddel.

    Válasz
  5. Anon 2020-10-26

    És én lennék a macskás bácsi?netán kutyás?

    Válasz

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *