LOADING

Type to search

Élem Főoldal Inspiráció

Már nem tudom tolerálni, ha hülyének néznek…

Share

… vagy rám akarnak erőltetni valamit. De azzal is elég rosszul állok, ha valaki agresszív, rosszindulatú, vagy csak szimplán belém akar kötni.

Bizonyára a korral jár. Hiszen a korral tapasztalatok jönnek, amelyek élményekből fakadnak. És néha ezek a tapasztalatok nagyon fájdalmasak voltak.

Sokszor féltem a veszteségtől. Attól, hogy elveszítek barátokat, szerelmeket, élményeket, embereket. Féltem, hogy kimaradok valamiből. Hogy én leszek a lány, akit otthon felejtenek, én leszek a lány, akit nem hívnak. Mert nem jó társaság.

Megpróbáltam jó társaság lenni. Jó barát, jó szerető, jó munkatárs.

Én voltam az, aki kedves, aki segít, akinek mindenkihez van egy jó szava, vagy csak egyszerűen mindenkinek VAN. Remekül tudtam hallgatni. Ezt a tulajdonságomat mai napig őrzöm, bár már nagyon szűröm, hogy kit hallgatok meg.

Türelmetlenebb lettem azokkal, akik elcseszik az időmet.

Azokkal, akik csak a saját hangjukat akarják hallani, akik csak azért beszélnek, hogy megerősítést kapjanak olyantól, aki túl kedves ahhoz, hogy elmondja, amit valójában gondol.

Ma már nem tolerálom a bullshitet. Vagy, hogy is kell divatosan mondani manapság.

Szóval, ma már nem hallgatom végig olyanok mondandóját, akik ellenkező esetben egy percet sem szánnának rám. Nem tudom mosolygó arccal fogadni, ha valaki kizárólag a saját életéről tud fecsegni, és addig nem jut el, hogy megkérdezze tőlem, hogy vagyok.

Sokszor féltem alkalmazni a “Légy őszinte, és meglátod ki szeret igazán!” teóriát. Pedig talán a legigazabb mind közül.

Az őszinteség pedig millió dolgot jelent. Nem csak azt, hogy elmondod a véleményed, ha megkérdeznek, hanem azt is, hogy ha valami nem érdekel, vagy nincs róla véleményed nem beszélsz csak azért, hogy mondj valamit.

Ma már simán kilépek egy dialógból azzal, hogy erről nincs véleményem, és időm sincs vele foglalkozni.

Ugyanis van ilyen.

De még mennyire.

Elfogadtam, hogy nincs mindig jó kedvem, és azt is, hogy nagyon rosszul viselem, ha millió dolgom mellett azzal is kell foglalkoznom, ha valakinek rossz napja van, és belém köt.

Megválasztom a harcaimat, és bizony nem megyek bele mindegyikbe.

Még akkor sem, ha ez azt jelenti, hogy alul maradok, hogy nem az enyém lesz az utolsó szó. Hogy “elveszítek” egy menetet.

Ma már tudom, hogy csak azért fenntartani egy kapcsolatot, hogy “fennmaradjon”, azért magam mellett tartani embereket, hogy ne veszítsem el egyenes út a felesleges agyaláshoz és aggódáshoz. Ami pedig szép lassan felemészt.

Van egy másik igazság is, amit nehéz elfogadni, és még nehezebb alkalmazni. Mond valakinek valamit az, hogy “Aki menni akar engedd el?” Tudom, tudom, ez is olyan izé, amit idézgetni lehet a Facebook-on.

A csapda az, hogy nem mindig vesszük észre, amikor el kéne engedni. Azt vesszük észre, hogy már régen elment, és ez fáj.

Amikor szép lassan eljutottam arra a pontra, hogy megtanultam nemet mondani, hogy a családom és én vagyok az első helyen, hogy nem mindig vagyok jókedvű és megengedő, továbbá nem engedek a passzív agresszív zsarolásnak, hirtelen sokkal kevesebben lettünk.

Hirtelen a barátaim száma lecsökkent és hirtelen elhalkult körülöttem minden.

A saját hangom viszont erősebb lett.

Olyan dolgokat hallottam meg, amit előtte nem.

Olyan dolgokra jöttem rá magammal kapcsolatban ami új volt, de képzeld, egészen szerethető!

Szóval igen, veszítettem el embereket, dolgokat, munkákat, pénzt (és életet? na nem…) és lehetőségeket is, amelyek, most már tudom, nem tettek volna boldogabbá.

Nincs baj a rossz napokkal, nincs baj a nehéz évekkel…

… mert sokkal tisztábban látok. Mert sokkal kevesebb a zaj.

gsbox_banner

Olvasd el ezt is:

7 dolog, amiről azt hiszed a padlóra küld, pedig nem!

Mindnyájunk életében akadnak olyan események, amiket túl nagy falatnak vélünk, és attól félünk, megakad a torkunkon. De még mindig itt vagyunk: feldolgoztuk őket. Van, hogy hetekig, sőt; hónapokig nem bírsz másra gondolni, csak arra a változásra, ami tönkre vágta a mindennapjaid olajozott rutinját, és új – ismere…

Tags:
Hidasi Judit

A Goodstuff Magazin alapítója, főszerkesztője, író, újságíró. Hisz a szavak erejében, a rock and rollban és a nőkben. (És persze a férfiakban...) Jelenleg hatodik könyvén dolgozik, Április út című regénye Szlovéniában érettségi tétel. Elkötelezett híve a szakmájának, az oktatásnak, és az új dolgok felfedezésének. Ide írhatsz neki: goodstuffmagazin@gmail.com Könyveit itt keresd:gabo.hu és publio.hu(És a könyvesboltokban.)

  • 1

You Might also Like

4 hozzászólás

  1. Demeter László 2018-03-23

    Megvilágosodásnak hívják illetve az afelé vezető út…

    Érdemes a Buddhizmusra ránézni én pont most találtam meg magamat benne.
    Tetszettek a gondolatok. Köszönöm.

    Válasz
  2. Demeter László 2018-03-23

    Ignorálni kell !

    Válasz
  3. Zsuzsanna 2019-04-01

    Hihetetlen! Mintha rólam írtál volna 😲

    Válasz

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *