LOADING

Type to search

Élem Főoldal Inspiráció

Életünk ma: túl elfoglaltak vagyunk ahhoz, hogy boldogok legyünk?

Share

Ha igazán sikeres emberek akarunk lenni, listát vezetünk arról, mennyi mindent szeretnénk elérni az életben. De van egy pont, amit ha fel is írunk, sokszor mégis megfeledkezünk róla: boldognak lenni. 

Élesen él bennem a kép, amikor először érkezett olyan fizetés a bankszámlámra, amit „méltónak tartottam” magamhoz; a munkámhoz. Hirtelen vérszemet kaptam; végig pörgött az agyamon az a sok-sok tárgyiasult boldogság-forrás, amit végre most megvehetek magamnak – és ezekből még több és még több kerülhet a birtokomba, ha dupla ennyit dolgozom.

Beszippantott engem is a reklámipar, akartam a mindig jobbat és vele együtt a hirdetésekből áradó jó kedvet és ál-boldog életet. De hiába vettem meg a nagyobb tévét, a jobb telefont, hiába költöztem nagyobb kecóba… Hiába pipáltam ki sorra a checklist-em összes pontját; csak ideig-óráig éreztem teljesnek magam, aztán elöntött a félelem, hogy mi lesz, ha mindezt elveszítem, végül teljesen érdektelenné, abszolúte immunissá váltam. Többé nem hozott lázba semmi ilyesmi.

Ott ültem az életem közepén, arcomat a tenyerembe temetve, a sok felhalmozott fölösleges „giccs” között keresve az igazi értékeket. Mert persze azok megvoltak. Mindig is ott voltak bennem és körülöttem, mindig megvolt bennem a hajlam és a hajlandóság, hogy észre is vegyem a világ apró csodáit. Talán csak túl kellett fogyasztanom, hogy eljussak erre a szintre, hogy végre őszinte legyek magammal: mindez nem érdekel.

„Mit akarok valójában az életben?” – tetted már fel magadnak a kérdést? Ülj le, és mondd ki hangosan (nem olyan egyszerű!).

Órákig némán bámultam magam elé, amikor én feltettem ezt a kérdést, mire kihámoztam a külsőségek alól az igazságot – és annak nagyon nem volt köze sem a sikerhez, sem a kilókhoz, vagy épp a húszezresekhez…

Az én belső válaszom, valami hihetetlen harmonikus összefonódásról szólt köztem és a felsőbb énem között: le kell lassulnom annyira, hogy minden pillanatban meghalljam, amit a szívem diktál. Hogy minden pillanatban ott legyek a jelenben, átérezzem az adott helyzetet és a hozzá kapcsolódó „igen”-t vagy „nem”-et, „akarom” vagy „nem akarom”-ot. Ehhez le kell csavarnom az agyam zakatolásának zaját, és teljesen offline és láthatatlan üzemmódba kell váltanom.

Találd meg te is, mi lehet ez: egy könyv, egy cappucino az erkélyen a nap végén (egyedül), levél a naplódnak, tíz perc néma meditáció, vagy épp egy önfeledt tánc a kedvenc zenédet bömböltetve… A lényeg, hogy csak rólad szóljon. És arról, hogy ki is vagy te igazán, ott, legbelül.

 

gsbox_banner

Olvasd el ezt is:

Lassíts, amíg még nem késő – intő jelek, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy itt az ideje visszavenni

Szűkös határidők, verejtékes beadások, percekbe sűrített, lopott kávészünetek, bűntudatos szabad napok, állandó kimerültség – még nyáron sem tudsz lazítani? Vigyázz, mert ha nem vagy hajlandó leállni, könnyen ráfázhatsz! Velem megtörtént… Totálisan összeomlottam. Csak ültem a megtört kocsi volánja mögött és kétségbeesetten próbáltam összerakni a darabjaim.

Tags:
Plézer Panna

Nomen est omen – avagy a név kötelez; de Panna nem csak az alliterációt használja szívesen írásaiban, hanem minden egyéb költői eszközt is. Kamasz korában kétszáznál is több verset írt, azóta viszont átnyargalt a prózai vonalra. Főállásban irodavezetőként tevékenykedik egy építőipari közbeszerzésekkel foglalkozó cégnél, amit ugyan nagyon szeret, de a hobbiját; az írást talán még ennél is jobban. Cikkei megírásakor gyakran felhasznál angol irodalmat is; szívesen fordít és fogalmaz át (egészít ki saját véleményével) idegen nyelvű írásokat. Napi Panni elnevezéssel egy népszerű közösségi portálon rendszeresen – és kissé rendszertelenül- posztol az Élet „nagy dolgairól”.

  • 1

You Might also Like

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *